Nemi erőszakkal vádolós, titkos, szerelmes, bírósági ügyes.

Jack élete tökéletes volt: gazdag családba született, jól nézett ki, és a munkája volt a hivatása: történelmet tanított egy középiskolában. De az egyik lány nemi erőszakkal vádolta, vádalkuval börtönbe kellett mennie, mindenki megtagadta, aki korábban fontos volt neki. Mikor kijön, csak nekiindul a világba, ahol senki nem ismeri, és kicsit nyugta lehet. Salem Falls kisvárosába kerül, ahol mosogatói állást vállal egy büfében. Lassan visszailleszkedik az életbe, és egyre közelebb kerül a bisztró tragikus sorsú tulajához, Addie-hez. Ám egy helyi kamasz erőszakkal vádolja, bíróság elé citálják. Jack ártatlan, de vajon elhiszi neki bárki is, hogy kétszer is ártatlanul vádolták? Vajon Addie, akit kamaszként megerőszakoltak, tud hinni neki és lehet még jövőjük?

Már most van egy sanda gyanúm, a héten az Ítélet lesz a SpoilerZóna szereplője, mert nagyon sok mindenről csak akkor tudok érdembe írni, ha elmesélem hozzá a cselekményt is. Ezt itt nem akarom megtenni, de majd vasárnap kirészletezem, mire gondoltam.

Most maradjunk az általánosabb, cselekménymentes elmélkedésnél!

Aki olvasott már Jodi Picoult könyvet, azt fogja kapni, amit ott megtalált. Egy drámát, amiben a család áll a középpontban, és valamiképpen egy bírósági tárgyalásra is sor kerül benne. A stílus, a felépítése, az egésznek a hangulata is a megszokott Picoult minőség.

A cselekményt több szereplő fókuszba helyezésével meséli el a mindentudó elbeszélő. Ezáltal egy széles spektrumot megjelenít az írónő, az adott esemény (nemi erőszak) egész közösségre való hatását be tudja mutatni. Természetesen megvannak a kiemelt szereplők, elsősorban Jack és az őt megvádoló Gillian, de egy-egy rövidebb fejezetre, vagy pl. Addie esetében visszatérően más nézőpontokat is megismerhetünk. Különösen izgalmasak voltak azok, melyekben ugyannak a történésnek a hatását láttuk ugyanabban az időpontban, csak más szemszögéből követve az eseményeket.

Az időszerkezetet is játékosan kezeli Picoult: a fő történet lineárisan halad előre, de flashback elemként, elszórva a történetben, megjelennek a szereplők múlt darabkái, melyek mindig kicsit hozzáadnak a jelenhez. Jobban érthetőek lesznek a szereplők indítékai, és a jelen eseményeinek is érdekes adalékai.

Abban is szokott a történet, hogy a főszereplők szimpatikusak, könnyű együtt érezni velük. Majdnem mesehősszerűen jók, de csak majdnem. Mert vannak olyan döntéseik, félelmeik, melyek sokkal emberibbek, mint a hősök. (Pl. Addie első körben nem hisz a szerelmének.) A gonosz sem igazán gonosz, ha a tettei között akad bőven elítélhető is. Őt is közelebb hozza a szerző, megérteti az indítékait, és mondhatni, megkapja a büntetést is.

A regény elsősorban karakterközpontú, de cselekmény is van benne. A bírósági ügy érdekes is, ha nem is az a szint és mélység van benne, amit egy ütősebb Grisham sztori szállít. Itt fontosabbak a szereplők és az érzéseik.

Nehéz témákat feszeget a regény, és közben nagyon húzza is az ember lelkét. Legalábbis, az enyémet sikerült birizgálnia. Annyira nem bírom, amikor az ártatlanok szenvednek!

Nekem határozottan tetszett ez a regény, és akkor vasárnap elmesélem mélyebben is!

Ítélet - Mint dráma: 85% női történet, sok érzéssel, karakterközpontúan, erős bírósági betéttel.

Szubjektíven: 80% tetszettek a karakterei, nagyon tudtam sajnálni a főszereplőt. Tetszett.