Fülszöveg: 

Hannah élete legnehezebb ügyével néz szembe, amikor egyik pillanatról a másikra a saját jövője lesz a tét. Egy napsütéses reggelen minden összedőlni látszik, és ő az egyetlen, aki ezt megakadályozhatja. Munkája már eggyé vált a magánéletével, nem szabadulhat a döntései súlya alól. Most mindent kockára kell tennie. Nem menekülhet tovább a múltjában elkövetett hibái elől. Vagy mégis?
Te mit tennél, ha az életedről kiderülne, minden csak hazugság volt? Harcolnál a szerelemért még akkor is, amikor már te magad sem vagy biztos az érzéseidben? Meddig mennél el, hogy megvédd a saját családodat?

Szerintem: 

Egyenes folytatása a 2. résznek, így sokkal inkább egységet alkotnak, mint a sorozat első részével bármelyik a következők közül. Ami ott elkezdődik – Jason letartóztatása, lesz a kötet helyzete.

Egyik oldalról meg is kaptam vele, amit

már korábban hiányoltam. Itt most szinte végig is viszik az ügyet, nem csak elvétve fordul elő a nyomozás, amíg Hannah és Jason az érzéseikkel viaskodnak. Kezdettől nyomoznak, próbálkoznak és a tárgyalás végéig, érdemben lehet követni a kötet krimi részét. Ugyan a lecsapás nincs benne – olyan magas maffia és alvilági szálak kötődnek be, amiket ők nem tudnak lekövetni. Nem is akarnak. Átadják az ügyészségnek, akik Jasont elengedik és így az a vonal le is tud záródni.

Sikeresen húzza a rejtélyt, hogy Jason miért nem mondja el az igazat, miért vállalná a börtönt és törődne bele abba, hogy bűnösnek tartják gyilkosságban. Annyira sikerült terelnie Baráth Viktóriának, hogy egy ponton arra gondoltam volna én is, ami Hannah-ban is felmerül: Kim az alkalmi viszonyból gyereket szült volna Jasontől? De ennél egyszerre jobb és rosszabb is a szerző ötlete. Hannah korábban elkövetett törvénysértését fedezte, Kim egészen addig azzal zsarolta. Szó sincs viszonyról, vagy gyerekről.

Sikerült mindennel elérni azt, hogy Hannah, akit eddig is borzalmas egy nőnek találtam, még essen pár szintet a szememben. Fogalmam sincs, Jason hogyan bírja ki mellette. A regényben többször is azt tapasztaltam, ha Jason nem tökéletes, Hannah már jön is a válással, meg hasonlók. Viszont, fordítva nem így néz ki a helyzet. Hannah sokat hibázik és Jason, akinek újra és újra meg kell bocsátania. Nézzük, a nyitást! Jason passzív, tesz egy hihetetlen vallomást, amit a 4 éve együtt élő, boldog feleségnek minimum kritikával kellene fogadnia. De nem, ő egyből elhiszi, hogy Jason 4 éven át becsapta, kihasználta. Reakció: már keres is egy alkalmi szexpartnert felejteni. Miközben Jason mindent azért tett, hogy őt védje, még börtönbe is ment volna helyette. Amikor Hannah átlátja, hogy a férje a nagyon is jó ember ebben a történetben, bevallaná, hogy megcsalta, Jason még csak ki sem mondatja vele, bocsánatot se kell kérnie a nőnek, csak hagynia, hogy a férje megcsókolja és minden el is van felejtve neki. A végén is – már 10 éves házasok, arra már 2 gyerekük van, és amikor Hannah talál pár orvosi papírt, már neki is esik, hogy titkolózott előtte, becsapta, rongy ember. Aztán szégyellheti magát, hogy ezek a saját maga készítette akták pár évvel korábbról. Van a könyvben egy idézet arról, hogy az igazi szerelem arról ismerszik meg, hogy a másik hibái felett szemet huny. Jason ezt millió meg egyszer abszolválja, Hannah egyszer sem. Akkor a saját bölcsessége szerint nem is igaz a szerelme?

Mindezzel együtt Hannah az egyetlen szereplő, akit jobban meg lehet ismerni. Minden kisebbségi komplexusával, felnagyításával és tragikussá azért nem váló vétségeivel. Jason már-már túlzottan jófiú erre a kötetre, a korábbi nagyképű, csábos sármjából is alig maradt valami, annyira szerető férj és apa már. Van egy mindenben támogató barátnő, egy ellenséges ügyész és kb. ennyi. Hannah tekintetében ez nagyon női regényes és érzelmekbe merülő.

A stílusában meg keveredik a tárgyalótermi krimi és a fenti női lélektan. Más arányokkal jobban tetszett volna, de ezzel eddig is így voltam. A szerző inkább románcokat ír, mint krimiket, ha néha próbálja is feldobni a szerelmi játszmákat.

Az egész trilógia, ez a rész is könnyen olvasható, gyors regény. Kár, hogy annyira ellenszenves nekem a hősnő, mert kb. mindenhonnan oda lyukadok ki, hogy annyira jó lenne egy féltégla, amivel értelmet lehetne verni a fejébe.

Idézet: 

De erről ismerszik meg a valódi szerelem: szemet huny a hibák és a tökéletlenség felett.