Kalandos, tolvajos, ármányos, hatalmi harcos.
A Camorr Tövise súlyos csapást szenvedett: a tervet véghezvitték, de csak ketten élték túl. Locke legszívesebben belepusztulna a gyászba, Jean tartja benne a lelket és hozza vissza barátját az életbe. Locke olyan tervet eszel ki, amire évek kellenek, de a zsákmány nagyon kecsegtető. Egyenesen a Bűntorony kirablása a cél, ahol a csalásért is halál jár, és nincs senki, aki rablással merne próbálkozni. Locke és Jean beépülnek, minden a tervek szerint alakul, amikor a mágusok keresztülhúzzák a számításaik. Kiadják őket az arkhónnak, aki a saját céljaira használná a képességeik egy háború szításában, és ehhez megmérgezni sem rest a barátokat. Locke és Jean így egy háború közepén találják maguk, miközben próbálnak életben maradni és a rablást is összehozni.
Az Úri csirkefogó is egy olyan sorozat, aminek nagyon szerettem az első részét, de a folytatás csak nem akart megérkezni. De végre kihozta a Delta Vision, előkészületben van náluk a harmadik kötet is, így reménykedhetem, hogy nem most mesélek nektek utoljára Locke Lamora kalandjairól.
Hamar meg is nyugtatok mindenkit, ha a kettes kötet akadt először a kezetekbe: semmi gond! Nyugodtan olvashatjátok így is. A két főszereplő egyezik, de a történet teljesen a saját lábain áll. Ráértek e rész után beszerezni az elsőt, ha ahhoz van kedvetek!
Ez pedig egy kalandos, már szinte epikus fantasy, csak éppen a hősei nem olyan nemes célokért küzdenek, mint Frodo és a gyűrű szövetsége. Locke és Jean a saját boldogulását szeretné szolgálni, csak éppen mindig olyan helyzetbe keverednek, aminek majd lesznek politikai felhangjai is, és vannak annyira egyenesek (jók) a szakmájuk ellenére is, hogy a jó ügy mellett fognak kiállni, ha ennek meg is kell fizetni az árát.
Remek a világépítése. Egy egészen más világot vonultat fel Lynch, olyan városokkal és szokásokkal, hogy csak ezekkel meg lehetne tölteni egy kötetet. Minden közösségnek, városnak megvannak a maga hagyományai és szabályai, és Lynch nagyon színes, kalandos történetek sző köréjük. Az is tetszett, hogy akár a mi világunk pusztulása utáni korkánt is értelmezhető a világa: az üvegtornyok nekem nagyon a mai toronyházakat juttatják eszembe.
A karakterek is kidolgozottak és árnyaltak. Ugyan csirkefogókról, szélhámosokról mesél a szerző, de úgy teszi ezt meg, hogy egyben szimpatikusak is ezek a figurák. A saját elveik szerint élnek, és a hűség az elsődleges az életükben. Példát lehet arról venni, ahogy Locke és Jean kiállnak egymásért, áldozatokat hoznak. De az ellenfeleik, a szövetségeseik is színes figurák. Ebben a részben kifejezetten élveztem a Bűntorony urának alakját, aki elmondhatja magáról azt is, hogy kicselezte Camorr tövisét. Ami pedig nem sokaknak sikerül…
A cselekmény fordulatos, és kifejezetten szórakoztató, kalandos. A szereplők mindenféle kalandokba keverednek. Lesz itt hajócsata, szerencsejáték csalás, merénylet, szerelembe esés, véres bosszú… meg politika is. Az a rész nekem kevésbé tetszett, de teljesen érthető és logikus, miért kell a történetbe.
Az idősíkokkal is játszik kicsit a szerző, még jobban fenntartva a figyelmet.
Bejött ez a része is a sorozatnak, remélem, hamarosan mesélhetek a folytatásáról is!
A karmazsin lobogó - Mint fantasy: 85% alapos világépítés, összetett karakterek, minden fejezetre új kaland.
Szubjektíven: 70% a heist movie részek tetszettek, a politikai ármány kevésbé. Korrekt.