Szerelembe esős, eltűnt párt keresős, múltat feldolgozós.

Sarah egy hétre visszatért a szülőföldjére, és ott belebotlott Eddie-be. Azonnal vonzódnak egymáshoz, azt a hetet együtt töltik, érezve az életre szóló nagy szerelmet. Meg is egyeznek, hogy keresik egymást. De Eddie nem jelentkezik, és a nő egyre jobban fél. Mi történhetett vele? Nyomozni kezd, nem akarja elhinni, hogy Eddie direkt nem keresi. A címére leveleket ír neki, melyekben elmeséli az eddigi életét, széteső házasságát, és bevallja, mit jelent neki a férfi. Különös üzenetek jönnek vissza: felszólítják, ne keresse többé a férfit. Hogy nem az, akinek gondolja, jobb, ha elengedi. De Sarah erre képtelen. Közben elválik, és még mindig szenved attól, ami 17 éves korában történt, és örökre megváltoztatta az életét. Nem is sejti, hogy a szálak hogy kapcsolódnak össze.

A stílusváltás veszélyes szokott lenni. Az olvasó belemerül egy történetbe, ami irányt vált. Becsapva érezheti magát, és ezzel lőttek is az élményének. Szerencsére én nem így gondolkodom, kifejezetten élvezni tudom, amikor meglep a szerző és elviszi a regényt egy más irányba. (Azért nem durva váltásra kell gondolni: azért azon meglepődnék, ha pl. egy horror hirtelen szerelmes regénnyé változna.

A Hét nap szerelem is valami hasonlóval próbálkozik, ha a romantikus alaphangot meg is hagyja végig. Az eleje hamisítatlan nyálregény, nehezen is vette be a gyomrom. Miért nem jelentkezel, Eddie? Csak hét napot voltak együtt, de Sarah számára ő a nagybetűs IGAZI. Annyira mesének hangzik, annyira csöpög, hogy komoly szenvedést jelentett számomra az olvasás – nehezen viselem ezt a zsánert.

Aztán, Walsh váltani kezd. Új szálakat hoz be, és a csöpögés helyét dráma és rejtély veszi át. Már szinte egy thriller hangulatát idézi, ahogy Eddie eltűnik, Sarah meg kutat utána, egyre több feszültséggel magában. Dráma, ahogy feltárul a nő igazi múltja, ahogy egyetlen tett mindent átírt az életében.

Alapvetően karakterközpontú, és a romantikus regények szabályainak megfelelően a szerelem lesz a megoldás mindenre, de az a kis rejtély, ahogy minden összefügg a végére, azért elolvastatta velem.

Szerettem az időkezelését, a szerkesztettségét. Több idősíkkal bűvészkedik: egyszer, van a jelen, melyben Sarah nyomoz Eddie után. Van a 7 nap, amit együtt töltöttek. (Ez a legnehezebben olvasható rész nekem, itt van a vagy románc és csöpögés.) Van a közelebbi múlt, Sarah felnőtt élete. És van a 20 éve történtek szakasza. Ezeket variálja a szerző, egymásba húzza őket, így megteremti azt a mozaik érzetet, amit szeretek képpé összerakni. Itt is működött, és a végére rá lehet csodálkozni, hogy áll össze minden.

Ugyan a vége nekem túlságosan happy end, mert szerintem ennyire komoly dolgokat simán a szerelem nem tud megoldani, de azért egy tragédiánál jobb. Ahogy már említettem, a vége tipikusan a romantikus regényeké.

Ügyesek különben a terelések is – vannak levelek, melyeket az egyik szereplő ír valakinek, aki már nem él. Ügyesen elhiteti a szerző, hogy tudjuk, ki írta kinek. De lesz meglepetés!

Még én is elvoltam vele, egy ilyen románc szerintem inkább jó, mint egy sima nyálregény.

Hét nap szerelem - Mint romantikus: 80% megvan a kötelező szerelmi szál, rejtéllyel és jó szerkesztéssel javítva.

Szubjektíven: 55% az elején, a románcon nagyon szenvedtem, de a dráma és az idősíkok jók.