Századfordulós, színházas, szerelmes.

Miklósy Dénes 22 éves fiatalember, harmadéves a jogi karon, de a szíve mélyén írói babérokra áhítozik. Nénje jóságából Pesten folytathatja a tanulmányait, és itt megpróbálhat íróként is elhelyezkedni. Ahogy leszáll a vonatról, megpillantja az Operettszínház primadonnáját, Berényi Piroskát. A szépség szerelmet ébreszt a lelkében, ha azonnal ezt nem is ismeri fel a fiú. Ahogy kezd egy kis nevet szerezni magának, Piroska is felfigyel rá, és a fiú neki írja meg az első darabját, ami hatalmas siker lesz. Boldogok lehetnének egymással, de Dénes tart a pletykáktól: lehet bennük igazság? Valóban szeretője lenne a színésznőnek, könnyű nő volt valaha is? Szívek törnek, míg odahaza a szép és kedves unokahúg várja a szeretett fiatalembert haza, és levelekben tartja benne a lelket, bármi is jöjjön.

Egy esélyt már adtam a Női remekírók sorozatnak, és a Vörös Pimpernel még tetszett is. Romantikus, de legalább volt egy történelmi kalandregény jellege is. Azzal elvoltam.

Így megszavaztam egy esélyt Dánielné történetének is, de ebben csalódtam. Hiába volt ott a fülszövegben, hogy Dánielné hogyan volt sikeres író a XX. század hajnalán, a regényt elolvasva elkönyveltem nyálregény írónak, csak éppen saját korszakába szóló történetekkel. Ami ma már rátesz egy kosztümös, történelmi patina réteget – de ettől még nem érzem többnek, mint a fent említett nyálregénynek.

Tulajdonképpen arról szól, hogy Dénes szenved a szerelem miatt. Először ott van Piroska, majd a Lenke szerelem. Ami különben nagyon kiakasztott. Nem a karakterek miatt – Lenke alakjában egy ideált rajzolt meg az írónő, ahogy ki is mondják a történetben, ő a tökéletes nő. Dénes is szimpatikus fiatalember, akinek rossz tulajdonsága sincsen – a naivitás akkoriban még nem volt olyan negatív, mint aminek ma érzem. Össze is illenek, szépen meg is lesznek egymással. Az ő történetük egy nyálas rózsaszín happy end.

Akkor mi a baj? Miklósy Dénes. A lány Miklósy Lenke. És nem csak névrokonok ők ketten. Olyan fokú unokatestvérek, hogy az már majdnem testvéri fok. Lenke és Dénes apái fiútestvérek. Ha ez nem lenne elég, anyáik nővér és húg. Dupla ágon első fokú unokatestvérek! Még ki is van hangsúlyozva a történetben, hogy testvérekként nőttek fel, hiszen Dénes fiatalon megárvult, és özvegy nénje nevelte a saját kislányával. Jó, a korban nem volt az ilyen frigy szokatlan – a császár is saját elsőfokú unokahúgát vette feleségül – de az agyam akaratlanul is pörög tovább. Ők most még jól meglesznek, de mi lesz a gyerekeikkel? Valahogy nem tudom példaként elfogadni az ilyen frigyet, az én normáimat már sérti.

Az sem segít, hogy a szerző stílusa töményen szentimentális és nyálas, épp csak nyál nem folyik a lapokon. Édes, merengős, karakterközpontú, nagyon szerelmes. Komolyan, a végére minden szereplő vagy házasodik, vagy szerez egy szeretőt.

Az talán inkább a kiadás és szedés hibája, de nem tudok elmenni amellett, mennyi tördelési és helyesírási hiba van a kötetben. És nem a nyelv fejlődése miatt keletkezett hibák, hanem keményen szembántó helyesírási hibák.

Nekem nagy csalódás volt, legközelebb kétszer meggondolom, ebből a sorozatból olvasok-e.

A boldogság útja - Mint romantikus: 50% kiszámítható, körülményes, túl szentimentális, nyomtatás is hibás.

Szubjektíven: 20% az egészbe nagyon bele tudtam kötni. Korszellem, ponyva, nem tetszett.