Nyomozós, vallásos, rejtélyes, gyilkosságokkal teli.

Egy férfi tér magához, semmire nem emlékszik a múltjáról. Még a nevét sem ismeri. Lassan avatják be, hogy a neve Marcus. Pap, aki a gonoszt kutatja és állítja meg a világban. És szükség van a szolgálatára: egy sorozatgyilkos visszatért, csak Marcus állíthatja meg, akinek mintha lenne egy hatodik érzéke a bűnre. Akcióba lendül. Sandra helyszínelő, aki még mindig gyászolja fotós férje halálát. Ám most rá kell döbbennie, a férfinak volt egy titkos élete. Nyomokat hagyott neki, melyeket felfedve a nő rájön, a férje nem balesetben veszett oda, meggyilkolták, mert túl sokat tudott egy titkos rendről. Sandra is utánuk indul, csak egy Interpol nyomozó segítségére számíthatva. A bűn ezernyi formája, ármányok akadályozzák a nyomozókat, nem is sejtve, milyen titok rejlik igazán minden mögött.

Érdekes, a legtöbb ország nevét, ha hallom, és meg kell neveznem egy írót onnan, hajlamos vagyok kortársat rávágni. USA: King, Baldacci, Brown. Francia: Sardue. Svéd: Nesbo. Most találtam egy kivételt: az olaszok. Mi ugrik be? Dante. Boccaccio. Ha nagyon erőltetem az agyam, akkor jön Italo Calvino és Umberto Eco. Pedig van kortárs szórakoztató irodalmuk is, amire remek példa Donato Carrisi munkássága.

Magyarul most jelent meg a második kötete, a Lelkek ítélőszéke. Korábban a Démoni suttogás jelent meg tőle, ami elég mély nyomokat hagyott bennem. Remek krimi volt, olyan nyugtalanító véggel, hogy napokig rágódtam rajta. Ezt tudja a Marcus sorozat nyitánya is.

Nehezemre is esik nem a vége ismeretében merengenem, mert eléggé átértelmezi azokat, amiket korábban olvastam. Hatalmas is a kényszer, hogy újraolvassam azonnal, csak éppen egyetlen szempontot figyelembe véve: a Marcus utalásokat kielemezni és idővonalat rajzolni. Lenne még annyi kérdésem, és agyalgatnék még rajta. Erősen bízom is benne, hogy a General Press beveszi a rendszeresen megjelenő remekírók közé akkor lesz még erre alkalmam.

Mert egy roppant csavaros történettel állunk szemben, mely milliónyi szálat fog össze, és észre sem vesszük, hány rejtélyes eset kapott benne helyet. Több nyomozás, több sötét gyilkos, és minden mögött nem is egy, de két vagy három olyan összeesküvés, hogy még mindig emésztem őket. Ez egy nagyon okos kis regény!

Nagyon mozgalmas is, a cselekmény elejétől a végéig pörög. A függő végek technikáját alkalmazva a végsőkig fokozza a feszültséget. Több szereplőt és cselekményszálat tart állandó mozgásban, még idősíkokkal is eljátszik kicsit, így egy pillanatra sem hagy pihenőt az olvasóknak. Egy házasság anatómiáján túl lesz itt nyomelemzés, pszichés értékelés, hajsza elméleti úton és gyakorlatban is, halálig tartó küzdelem, összeesküvés elmélet. Kalandos, izgalmas, és nagyon bírtam, ahogy a végére összeállnak a szálak.

Plusz, erre rájön a gonoszság tematikája. Olyan kérdéseket vet fel, és olyan cselekményszálakkal demonstrálja őket, hogy még mindig pörög ezeken az agyam. A jó embert is megronthatja, ha sokáig a legsötétebb gonoszra kell vadásznia? Lehet a legnagyobb rablóból a legjobb pandúr? Mi a bán, ki adhat feloldozást? Milyen sötét titkokat rejt a lélek?

A bűn profilozói a gyónásokból tanulva… ez meg akkora ötlet, nagyon tetszett!

És még nem is mondtam, milyen jól épít Carrisi karaktereket… pedig de. Jó könyv volt!

A lelkek ítélőszéke - Mint krimi: 100% több szálon vezetett, izgalmas, rejtélyes, végére összeálló és gondolkodtat.

Szubjektíven: 90% nehéz letenni, okosan az összefüggések, emlékezetesek a karakterei.