Démonvilágos, nagyúrrá válós, barátos.

I. Raenef démonnagyúr meghalt, és nem jelölte ki az utódját. Az istenek egy erős démon, Eclipse szolgálatát kérik: keresse meg az embert, aki ugyanezt a nevet viseli. Ő lesz az utód. Eclipse rá is bukkan, de a kölyök egy 15 éves, jószívű siheder – nagyon nem olyan, mint egy démonnagyúr. De az erő benne van, ő a kiválasztott. Eclipse igyekszik tanítgatni, de lassan megszereti a fiút ilyennek. Még akkor is, ha a démonokra vadászó lovag lányt életben hagyja, és a cselédségébe fogadja. Ha a főpapok rájuk is sóznak egy fiút, akiben egy isten ereje lobog, és gyűlöl minden démont. Raenef igyekszik megfelelni a kihívásoknak, nem is sejtve, hogy elődje egy olyan varázst hagyott hátra, mely nem csak az ő életére és múltja titkára, de az egész birodalomra hatással lesz.

Nem tudom azt mondani, hogy nagy tapasztalatom lenne képregényekkel vagy mangákkal. Egyetemistaként anime sorozatokat néztem, de azért a kettő nem ugyanaz. Így nagyon nincs mihez mérnem a Démonnapló köteteket sem, inkább szubjektíven tudom elmesélni, mi tetszett bennük és mi nem.

Ami tényszerű adat: a sorozat 7 kötetből áll. Látszólag mindegyik egy külön történet, amiben Eclipse és Raenef megbirkózik valamely kihívással. Csatlakoznak hozzájuk a társaik. Igazából van mindegyikben egy közös szál, ami a végére át is veszi a cselekmény vezérszálát. Van egy titok, egy összeesküvés, egy varázs, ami mindennek a középpontja, de végig kell olvasni a köteteket, hogy ezt fel lehessen ismerni és megérteni. Nekem ez különben tetszett, főleg, mert az elején nagyon összevisszának éreztem a történetet. Mintha minimálisan összefüggő kis epizódok lennének, nagyon komolytalanok is ráadásul. De a végére nő a drámai súly, és a mögöttes cselekmény jó történet is.

A karaktereket kétféleképpen néztem. Egyrészt, a tetteik és tulajdonságaik alapján. Karakteres meseszereplők, nincs is negatív szereplő benne, mindenki egyfajta nézőpontból jó és nemes. Ugyan démonok a főszereplők, de ez az ázsiai démon motívum, nem amit a kereszténység nyomott ránk, és ördögűző filmekben látunk. Mágikus lények, akik a saját bevallásuk szerint kegyetlenek és hatalmasak, de még a tipikus démonnagyurak sem ilyennek tűnnek, nem hogy Eclipse és Raenef.

De, mivel ez egy manga – ázsiai képregény – a szereplőket nézhetem abból a szempontból is, hogy néznek ki. És inkább ez az, amit nehezen emésztettem meg. Eclipse tipikusan olyan, amilyet az anime előismereteim alapján el tudok fogadni. De Raenef? Elsőre simán lánynak néztem. És nagyon lányos sok férfi karakter is a történetben. Volt, hogy a cselekményből kellett kiderülnie, hogy milyen nemű a szereplő, mert a rajzból nem lehetett tudni. Ettől csak még bosszantóbb, hogy a kevés női karakter közül a legfontosabb, a lovag – Erutis – simán elmenne fiúnak. Sokkal jobban, mint Raenef, vagy akár Chris. Annyi manga azért már volt a kezemben, hogy tudjam, trend a fiúk ennyire androgün megjelenítése, de ez nekem sok.

Sajnos a történet humora sem jött be. Azt éreztem, mikor van poén, és mikor kellene nevetni, de ezeket nagyon gyerekesnek találtam.

Lehetett volna rosszabb is, de sokkal jobb is. Az anime sorozatokról szebb emlékeim vannak.

Démonnapló - Mint manga: 70% történet a végére összeáll, érdekes, de a szereplők lányosak, kivéve a lányt.

Szubjektíven: 50% a humora nem jött be, a mitológiája jobban. De miért ilyen lányosak?