Romantikus, emlékeket elfelejtős, nyomozós, családi titkos.

A Ross család szeme fénye volt a lányuk, akit a bátyjai is nagyon védelmeztek. Amikor Kirsty járni kezdett Markkal, Graham bátyja rosszat sejtett. A fiú viselkedésében volt valami, ami a báty, majd a testvére számára is fenyegetőnek tűnt. Amikor Kirsty szakított, nem várt folyamat indult be, ami 20 év elteltével is kísért. Lily csak vissza akarja kapni a férjét: egy nap nem jött haza, nyoma veszett. Mi lett Carl sorsa? Ahogy a nő nyomozni kezd, rá kell jönnie, a férje sok mindenben hazudott. Még a neve sem az igazi. Alice a tengerpart közelében él három gyerekével. Egy napon ájult férfit találnak, aki a nevére sem emlékszik. Befogadják, és a Franknek elkeresztelt férfi lassan mindenki szívébe belopja magát. De a titkoknak ki kell derülnie, sokak életét felbolygatva.

Amikor megjelent, már akkor megjósoltam, hogy thrillernek akarják eladni, de igazából több köze van a történetnek a románchoz, mint a rejtélyhez és nyomozáshoz. Sajnos, igazam lett. Mert lehetett volna ez sokkal jobb is, ígéretes szálak vannak benne, de mindig eluralkodik benne a szerelmi szál.

Három fő történetszál van, amelyek csak a végére érnek össze. A múlt, benne egy kamasz szerelem tragédiába forduló véggel. A jelenben a férjét kereső fiatalasszony. Szintén a jelenben a szerelembe eső amnéziás esete. Bármelyiket is nézem, mindegyikbe van egy kis krimi vagy thriller, de nem arra tette az írónő a hangsúlyt. Nem az érdekelte, hogyan keresi Lily a férjét, hanem hogyan érzi magát a rászakadó hazugságoktól. Nem az érdekelte, hogy Frank múltját próbálják visszahozni, hanem ahogy szerelmes lesz Alice-be és viszont. Ezzel sikerült elérni, hogy ne dobjam félre a könyvet, annyi krimi volt, hogy kitartsak, de ne szeressem. Mert ahhoz túl romantikus.

Ebből fakad, hogy a cselekmény helyett a karaktereken van a hangsúly. Szívesen mondanám, hogy remek és mély figurákat kapunk, de ez sem lenne igaz. Romantikus regény kompatibilisek, még a negatív szereplő is. Nem lepnek meg, ha vannak hibáik is, akkor is a hős jelző illik rájuk, vagy a gonosztevő. Nekem ennyi kevés.

Ami azért tetszett, az a szerkesztés. Az elején olyan, mintha három külön regény lenne, hiába sejtjük, hogy minden összefügg. Valóban úgy lesz, és az tetszett, ahogy a szálak egyre közelednek, majd a végére össze is érnek. Lehetett találgatni, elméleteket gyártani, ha nagyjából az is lett a végeredmény, amire számítottam.

Sajnos, stílusában is a romantikus regényeket idézte fel bennem. Nagyon nőies, érzékeny az egész, már szinte szentimentális, noha nem szerelmes regény a klasszikus értelmében. De hiányzott az a feszültség, az a fenyegetettség, amitől thrillernek éreztem volna. Nem kellett félnem, vagy a körmöm rágnom. Nem váltotta ki azt az érzelmi többletet. Vagy inkább sokkot, amit a műfajban elvártam volna.

Hiányzott nekem egy kis humor, vagy valami akció is. Ugyan a végére a szálak remekül összeérnek, de az egész regényben kevés a cselekmény. Karakterközpontú, nagyon. Még egy nagy finálét sem érdemelt, ahol minden összeáll. A végéről meg nem beszélek külön. Annál jobb bizonyíték nem is kell, hogy ez elsősorban romantikus, csak kiegészítően thrilleres.

A férfi titka - Mint romantikus thriller: 80% alapvetően a románc dominál, érzelmesen. A szerkesztése jó.

Szubjektíven: 35% sajnos a romantika dominál, nekem az tetszett, ahogy minden összeért.