Olasz, vetélkedős, történelmi, építészetes.

Firenze a gyapjúkereskedelemnek hála gazdag várossá lett. Hogy a világnak is megmutassák, mennyire feltörtek, a korszak legnagyobb templomát készültek megépíteni. Nem volt mindig egyszerű az építkezés: a felcsapó pestis, gazdasági válságok akadályozták a munkát. De az épület elkészült, egy ponton megakadva: a kupola. Senkinek ötlete sem volt, hogyan lehetne akkora teret lefedni. A tanács végül pályázatot írt ki, és két megoldás volt, melyet érdemes volt megfontolni. A két építész már korábban is vetélkedett ugyanazon állásért – a keresztelőkápolna bronz ajtajának elkészítéséért, ezúttal Brunelleschi lett a nyertes. Mániásan óvta terveit, és a kupola kezdett formát ölteni, hiába próbálták meg riválisai akadályozni. Ő lett az első építész, akit művészként ünnepelt a kora.

Már írtam, hogy a magyarul megjelent munkáiból ítélve Ross King szívéhez két korszak áll nagyon közel: a reneszánsz és az impresszionizmus. Bár évszázadok választják el őket egymástól, van egy közös pontjuk. Amiért én is rajongok a két korszakért. Olyan korszakok voltak ezek, amikor koruk legragyogóbb művészei egy helyen alkottak, és megváltoztatták az utánuk következő világot. Firenze, Párizs – mai napig szeretjük őket ezért, és azokért, akik benne akkor ezeket a csodákat megalkották.

Ross King képes úgy mesélni ezekről a korszakokról és a benne élő zsenikről, hogy mindig hiteles, rengeteg forrásmunkát használ fel, mégsem lesz a műveinek lexikon íze. Ezt el lehet mondani a jelen kötetről is, mely a firenzei dóm kupolájának és alkotójának állít emléket. A trükk ezúttal egy szembenállás lesz: Brunelleschi és Ghiberti egy életen át tartó rivalizálása.

Ezt a művészi szembenállást írja meg szinte kalandregényesen King, mely köré felépíti a dóm történetét is. Miközben lehet izgulni azon, hogy a két nagyon más életvitelű és gondolkodású művész milyen módszerekkel ármánykodik, rengeteg tudományos és történelmi tényt ismertet meg a szerző. Lesz, akit majd a kupola fizikája nyűgöz le, másnak az lesz élményszerű, ahogy Brunelleschi nagy nehezen eléri, hogy Firenze is ráébredjen, hogy a kupola az ő munkája és ötlete, nélküle Ghiberti semmire se menne a munkálatokkal. (Én különben nem a fizikai részeket találtam az érdekesebbnek, bár King meséli azokat is annyira jól, hogy megértettem, milyen erőket kellett kiegyensúlyozni, hogy a kupola ne omoljon össze.)

Most is széles látókört von be a történetbe a szerző. Hogy minden érthető és logikus legyen, megismertet a szereplői életrajzával, a korszak történelmével és gazdaságával is. Közben pedig ott lesz még az építészeti szakanyag is. Ebben a kötetben különösen az a művészettörténeti rész tetszett, amikor a márvány kitermelésről, előkészítésről és szállításról volt szó. Mai fejjel nehéz is elképzelni, milyen nehézségeket kellett megoldani, hogy ezek az épületek elkészülhessenek. A kötet érzékeltetni tudja ezeket.

Stílusában a megszokott jellemzőket tudom feleleveníteni: okos keveréke a tudományos anyagnak és a szórakoztató irodalomnak.  A korszak szeretete, a szerző mindenre kiterjedő figyelme és mesélőkedve áthatja az egészet. A lelkesedés pedig ragadós – az olvasónak kedve lenne azonnal Firenze felfedezésére indulni.

Tetszett ez a kötet is, egy firenzei nyaralás előtt nagyon érdemes beszerezni és rákészülni!

Brunelleschi kupolája - Mint dokumentumregény: 90% alapos, de regényszerű: egy vetélkedéssel feldobva a tényeket.

Szubjektíven: 85% sok mindent meg lehet belőle tanulni, miközben szórakoztatott is. Jó.