Pszichológiai, bosszúállós, családi helyzetes.

Joseph sok mindent elveszett és feladott a betegsége miatt. Visszaadta a rendőrségi eseteit, és a felesége megbocsátását szeretné elnyerni, akit egy rossz percében óvatlanul megcsalt. Nagylányuk egyetemet nézeget, együtt vannak, így Joseph elkezd reménykedni. Egy rendőrségi ismerős zavarja meg, a véleményét kéri. Anyát és lányát ölték meg, vannak sátánizmusra utaló jelek. A lányt csendesen megfujtották, az anyát viszont összekaszabolták. Joseph nem akar már ilyeneken dolgozni, de a nyomozó tudja, mivel hasson rá. Joseph egyik egykori tanítványa az egyetemről rá hivatkozva szerzett állást, mint bűnügyi pszichológus, és csúnyán kijátszotta a rendőröket a sajtónak. Joseph ránéz az ügyre, elemezni kezdi a benne levőket, és párhuzamot von a környékbeli támadásokkal, miközben egy nem várt vészhelyzetet kell a családjában is megoldania.

Sikerült egy újabb sorozatot elkezdenem az utolsó megjelent részénél! Komolyan, kezdek kísértést érezni arra, hogy visszafelé haladjak ezekkel a krimikkel. A bűnügyet érteni fogom így is, az meg adna egy plusz élményt, hogy a magánéleti átívelős szálakat visszafelé ismerem meg. Gyárthatok így magamnak egy Rellik saját változatot.

De a viccet félretéve ez a sorozat 8. része, és az utóbbi napokban hátulról megkezdett sorozataival ellentétben ebben éreztem legjobban, hogy jobb lenne, ha az elejétől indultam volna neki. Nem a krimi miatt, azt tökéletesen lehetett érteni így is. A gyilkosságoknak és támadásoknak nem volt előzménye korábban, a krimi teljesen megáll így is.

A magánéleti szálak, valamint Joseph kapcsolata a rendőrséggel már más tészta. Tele van a kötet olyan részekkel, melyekről egyértelműen érzem, hogy utalás a korábban történtekre. Nem csak személyes kapcsolatokra, de bűnesetekre is. Értettem a lényeget így is, van annyi emlékeztető, hogy értsem a legtöbb utalást is, de akkor is! Nem szeretem, amikor ott az utalás, és nincs a fejemben az ismeret, amire utal!

Ami viszont tetszett a történetben, hogy egy más szemlélettel közelít a bűnesetekhez, ami nem is rémlik, hogy másban olvastam volna. Profilozás, de nem a megszokott módon. Akkor az elkövetőt mérik fel, és róla állapítanak meg egy csomó mindent. Joseph viszont az áldozatokat méri fel és ismeri meg. Nem is értem, ebből végül hogyan hozta ki a gyilkos portréját, és azonosította be, de nem is ez volt a lényeg. Az egyedi megközelítést, a profilozást tudtam értékelni eme logikai kapocs nélkül is.

Azt már kevésbé, hogy a semmiből érkezettnek éreztem a gyilkost és a személyét. Pedig nagyon eltaláltak voltak a gyilkos szemszögéből megírt betétek, volt bennük trauma, elferdült gondolkozás. De ez nem ért össze a jelennel, csak betétek maradtak, ezért is van egy kis hiányérzetem.

Cselekmény szempontjából egy kevésbé mozgalmas krimi, következtetésekre és beszélgetésre épül, de a végére több akció is történik. A korábbiakhoz képest túl sok is, egyszerre kapcsolt a szerző kettesből ötösbe.

A karaktereit különben okosan építi, komoly utat járat be a hősével.

Nem ez volt a mostanában olvasott legjobb krimi, de érdekes volt, és fogok még olvasni ilyet.

Altató - Mint krimi: 75% érdekes a megközelítés, a fordított profilozás. Könnyen olvasható, drámai.

Szubjektíven: 65% a szereplőket bírtam, a történet érdekes, de a megoldás logikája kevés.