Szerelmes, trón körüli bonyodalmas, kosztümös, testvéres.

A de Mailly-Nesle nemesi családba öt lány született. A szüleik miatt sokat vesztett a család a fényből, a lányokat nagynénjük vette gondozásba. A legidősebbet hamar férjhez adta egy rokonhoz, kettőt egy zárdába küldött, a szebbeket maga mellett tartotta. Louise anyósa halála után átvette annak udvarhölgyi szerepét, és belekeveredett a Versailles világát alkotó politikai, szerelmi intrikákba. Szép volt, csendes, ezért figyelt fel rá a királyi tanácsadó, Fleury bíboros. Ő alakította úgy az eseményeket, hogy Louis királynak megtetsszen a nő, és ő legyen a királyi szerető. Louise nagyon szerelmes is lett. Húga, Pauline addig nyúzza, amíg maga mellé veszi a zárdából. Elszeretné tőle a királyt is. A másik három lány férjhez megy, de Versailles vonzása őket is utoléri, és dönteniük kell, hogy beállnak-e a királyi szeretők sorába.

Bár a tartalomleírásból nem lehet kivenni, de nem elsősorban szerelmes a regény. Ugyan királyi szeretőkről szól – a pikantériát az adja, hogy e lányok nemcsak vetélytársak, de nővérek is. Nem mintha egyszeri eset lenne ez a történelemben: Boleyn Jane ágyából Tudor Henrik ment Boleyn Annához – de nem a szerelmi kapcsolatoké a teljes fókusz.

A lányokon, az egymás közti kapcsolataikon, a politikai – társadalmi szerepükön legalább akkora, sőt, nagyobb a súly, mint a szerelmi életükön. A lányok nagyon mások, így mást kezdenek a helyzetükkel és magukkal is. Ami az olvasónak is érdekes, hiszen abban a korban egy nőnek nem sok lehetősége volt. Itt megmutatja a szerző, hogyan és mennyit tudtak boldogulni. Lett, aki boldog volt feleségként és anyaként, egy erélyes úrinő. Volt, aki szintén megmaradt a nőknél elvárt szerepkörnél, csak a boldogságot nem a férje, hanem a szeretője oldalán lelte meg. De volt, akinek fontosabb volt a saját egyéniségének elfogadtatása, a történelemre gyakorolt hatása. Versailles tele volt összeesküvésekkel, pletykákkal, játszmákkal – minden típus vívhatta a maga harcait, és ez érdekes volt.

Fejlődnek, alakulnak a jellemek a történet során. Igaz, nekem nem tetszett, amerre. A hatalom megront, itt nagyon igaz. Vagy összetör, erre is van példa. Tetszett a könyv, de egy-egy ponton eljutottam odáig, hogy ellenszenves lett egy-egy nővér. Aki meg végig bírta a szimpátiám, a végére annyi gyászt kapott a nyakába, hogy már csak sajnálni lehetett.

Jól van szerkesztve is: a lányok mesélik el felváltva a történetük. Vannak néha átfedések is, és az kifejezetten izgalmas, ahogy ugyanazt a helyzetet nagyon másként látták és élték meg. Ezek mozgatják a nővérek közti dinamikát, ami végig megmarad. Még a halálon túl is.

Talán kicsit zavaros is, ha sok én-elbeszélő van, akkor a keret miért olyan, amilyen. Mert tulajdonképpen a negyedik lány, Hortense már idősen emlékezik vissza a múltban történtekre. De aztán mégsem ő a fő elbeszélő, talán ő kapja meg legkevesebbszer a szót.

Tetszett az is, hogy át tudja adni a szerző a kor hangulatát és erkölcseit. Akinek nem tiszta, hogy nézett ki a királyi szeretői rendszer a franciáknál, innen megtudhatja és megértheti. Mai aggyal fura, de a franciáknál ez cím volt. Királyi szeretőnek lenni irigyelt volt.

Szórakoztató regény, könnyed és olvasmányos végig. Az udvari intrikák, a nők érzelmi élete a fő szála, így sem a nyálas szerelmi történet, se a mélyebb történelmi politika nem jellemző.

Alapvetően nekem tetszett, ha a nyomorúság a végére meg is feküdte a gyomrom.

A király kurtizánjai - Mint történelmi romantikus: 75% nem nyálas, kort is felvillantja, karakterközpontú, korrekt.

Szubjektíven: 70% a vége nem tetszett. Addig elszórakoztatott: érdekek vannak, nem nyál.