Nyomozós, erőszaktevős, magánéleti drámás.

Louise Rick elkötelezett koppenhágai nyomozó. Rendszeresen nála kötnek ki a nők ellen elkövetett nemi erőszakos ügyek, lévén egyike a kevés női nyomozónak. Most is ilyen esethez kell kimennie: Susanne a saját lakásában szenvedett el támadást, kikötözve és megkínozva talált rá a felette lakó édesanyja. A nő tudata bezár, nehezen emlékszik vissza az eseményekre, ráadásul magát is hibáztatja – kritikus, nagyszájú anyja sem könnyíti meg a helyzetét. Louise egyszerre igyekszik segíteni neki, és a tettes nyomára akadni. A körülmények egybeesnek hasonló esetekkel, és lassan kibontakozik az erőszakoló módszere, aki az internetes társkeresők segítségével ismerkedik meg és választja ki áldozatait. Miközben Louise a nyomában jár, szembe kell néznie saját kapcsolata betegségével is.

Bár a szerző neve nem árulja el, egy skandináv szerzővel van dolgunk. A története is beleférne a skandináv krimi kategóriába, dán krimiként. Még a jellemző stílusjegyek közül is majdnem mind megvan.

Egyrészt, elég kemény témákat feszeget és ez hozza is magával a komor hangulatot. Sorozatos nemi erőszakok, kiszolgáltatottság, a nők sokféle nyomora. Nem csapott annyira fejbe, mint amikor a Millennium trilógiában olvastam hasonló (igazság szerint a Millennium durvább volt) szálat, de azért ez sem egy kellemes történet.

Másodszor, van társadalmi vonala. Amit elég különösnek találtam. Az internetes társkeresés jelensége van kiemelve, ami a történetben kap egy stigmát. Nem is értem: a dánoknak ennyire fura lenne az internet társas viszonyokra való hatása, vagy ennyire régi a kötet? Megértettem a regényben felvázolt állásfoglalásokat, de nem éreztem a problémát a magunkénak. A mi világunk már túllendült azon, hogy az interneten ismerkedésnek veszélyei is lehetnek. Meg, lenézik, aki így talál párt. Könyörgöm, mi már olyan világban élünk, amikor az internetes társkeresők hétköznapiak és szürkék. Már szexre kihegyezett appok is vannak – ahhoz vajon mit szólna a könyvben megjelenő világ? Visszahoznák az eretneküldözést és máglyákat raknának a telefonoknak?

Harmadszor, és ez a leggyengébb egyezés, van egy nyomozónk is, a saját nyomorával. De Louise korántsem olyan elkeseredett és szenvedő figura, mint Lisbeth vagy Harry Hole. A párkapcsolati gondját leszámítva egy céltudatos, önmagával is békében élő rendőrnő, akiről nem a skandináv krimik szenvedő figurái ugranak be.

Azoknak jó lehet ez a könyv, akik barátkozni próbálnak a skandináv krimikkel. Van ebben azokból, de nem olyan töményen és világfájdalommal tele, mint amit a keményvonalasok produkálnak. Skandináv krimi light?

A történetben szerencsére ügyesen vegyíti a szerző a cselekményeket és a karaktereket. Kapunk akciókat, logikusan felépülő nyomozást, és lelki vetületeket is. Mindkét része le tudott kötni, dinamikus és működik végig.

Ha valamit hiányoltam, az kicsit az elkövető pszichológiája. A végére érve sem tudtam meg, mitől lett ilyen a szerencsétlen. A beindító eseményt megismertük, a motivációt mégse.

Hamar végigpörgettem, lekötött, még tetszett is. (A borító mondjuk annyira nem.)

Bízz bennem - Mint thriller: 90% átélhető, krimis, az érzelmi pontokat is jól megfogja. Izgalmas, fordulatos.

Szubjektíven: 95% Louise magánéletét leszámítva kifejezetten lekötött. Hiteles, olvasmányos.