Kalandos, lányt megmentős, harcos, barátos, mágikus.

Clay leszámolt már egykori, kalandor életével. A városi őrség tagja lett, megnősült, egy 9 éves kislány édesapja. A jövőképe kimerül egy fogadó nyitásában és a lánya iskoláztatásában. Ám egykori bajtársa, Gábriel segítséget kérve keresi fel: a lánya, Rose zsoldosnak állt, és a Horda által körülvett Kasztia várában ragadt. Ha nem mennek segíteni, biztos a vég. Az út is pokoli, át a Wadon sűrűjén, de a Horda sem könnyű ellenfél: a Wadon legrémesebb szörnyei álltak össze az emberi világ ellen. Clay vele tart, és igyekeznek összeszedni az egykori, legendás csapatot: Matrick, aki elhízott király lett állandóan megcsalatva a királyné által. Moog varázsló, aki furcsább, mint valaha. A tökéletes gyilkos, Ganelon, akit kővé változtattak büntetésből. A megöregedett hősök életre kelthetik saját legendájuk?

Jó értelemben többször is meglepett ez a kötet, és már nem is csodálom, hogy mennyire szerette a kritika is. Nekem is tetszett, ha a fülszöveg elsőre bele is zavart kicsit.

Mert ez egy epikus kaland, egy fantasy mese, aminek van egy sajátos nyelvi – vagy talán fordítói – leleménye is. Ugyanis rendre olyan kifejezések röpködnek, ami miatt elsőre én komolyan elgondolkodtam, hogy nem-e egy nagyon fura stílus mixszel van dolgom. Ugyanis, összeáll a banda, akik elindulnak még egy turnéra. Komolyan megfordult a fejemben, hogy ez a banda valami különös zsoldos és rock banda mix, egyik világban a gitárt, a másikban a szörnyeket zúzzák? De szerencsére semmi ilyesmiről nincs szó, epikus kalandos fantasy, csak éppen végigvisz a szövegen egy ilyen banda – turné szlenget. Ami különben még tetszett is, miután megnyugodtam, hogy nincs itt semmilyen rock banda.

Ha már nyelvezet: a főszereplő kemény harcosok, akik félig hősök, félig szociopaták, félig csibészek. Ennek megfelelően az elején durvább is a beszédmódjuk, mint amit jól esik olvasni, de aztán a kötet hangulatába illeszkedve remekül működött, és sokkal több lesz a humor és ötlet, mint az elemek, melyeknek durvasága a karakterekből fakad.

Ha már szereplők: karakterek, jellegzetesek és kellően összetettek. Az ötösben sokféle alak van, akik mind szerethetőek egy irányból. A kiemelt karakter meg a legjobb ember közöttük, így a szimpátia is gyorsan épülhet az olvasó részéről.

A cselekmény ötletes, kalandos és humoros is. Eames már az elején berántja az olvasót, aztán folyamatosan bent is tartja fejezetről fejezetre az izgalmas vészhelyzetekkel, humoros helyzetekkel, vagy éppen a nagy, drámai pillanatokkal. Lesz itt egy különös szerelem történetétől elkezdve nagy, epikus csatán át a legendák magját felfedő tündérmeséig minden. Összecsapnak kardok, taktikák, öklök és mágia is.

Ehhez hozzájön, hogy szíve is van a történetnek. Egy apa megy megmenteni a lányát, és az egykori barátok melléállnak, ha mindenki nagyon jól is tudja, hogy ez egy öngyilkos küldetés. Az egészet áthagyja a barátságuk kedélyessége, és az a szeretet, amit egymás, vagy a családjuk felé éreznek.

A humora meg… akad benne minden. Fekete is – nagyon kész, ahogy visszaemlékeznek, hogy minden bárd kihalt mellettük. Erre most szereznek egy zombit, aki eleve hulla…

Jó a világa, jók a karakterek, és egyszerre izgalmas és vicces is. Ha lesz folytatás, kérem!

A Wadon királyai - Mint fantasy: 90% jó karakterek, egyszerre humoros és izgalmas cselekmény, izgalmas világ.

Szubjektíven: 95% a rock szleng elsőre fura, de aztán faltam végig. Nevettem, izgultam.