Házasságos, karrieres, kapcsolatos, feláldozós.

Joan és Joe repülőgépen ülnek, Helsinki az úti cél. Joe sikeres író, aki most végre egy nagyobb díjat is megkap – azt mennek átvenni. Az út alatt Joan elhatározza, elhagyja végre a férjét, aki mellett az életét leélte. Végiggondolja, hogyan ismerkedtek meg és lett viszonyuk – Joe a lány egyetemi tanára volt. Elvált érte, összeházasodtak, közös gyerekeik születtek. Joan nevelte őket, mindig ott volt a férje mellett. Feladta a saját karrierjét, családanyává vált a kedvéért. Kitartott mellette, bár jól tudja, milyen gyakran és sokakkal csalták meg. Kitartott, amikor a fiuk elidegenedett az apjától, és tele lett vádakkal. Hazudott érte, mindent eltűrt, de most valami elpattan benne. Mert van még egy titok, egy mindennél súlyosabb, amire a házasságuk épült, és amiből már elege van az asszonynak.

Filmek, regények, mozgalmak foglalkoznak most azzal, hogy még mindig nem valósult meg a nemek közti egyenlőség. A férfiak világában élünk – ez most annyira divattéma, hogy a szórakoztató iparból is öntik ránk az ilyen műveket. Nem is régen írtam a Hatalomról, ami ennek az egyik legjobb példája. Vagy ott a Szolgálólány meséje, amit sokszor emlegetek, ami az egyik zászlóshajó – talán lassan arról is fogok mesélni kicsit többet.

De most maradjunk az Útközben mellett, ami szintén ebbe a témakörbe tartozik, ha nem is mutat olyan ijesztő víziókat, mint a fent említett két kötet.

Attól, hogy Joan nem egy disztópia lakója, az ő elnyomása és önfeláldozása ugyanolyan kegyetlen. A szerző is rafináltan juttat el minket erre a rádöbbenésre: távolról indít, bemutatja az életüket, és a végére ki is mondja, amit addig csak sejtet. Meg is fogalmazza, hogy a férfiaknak könnyebb boldogulni, őket tekintik igazi írónak is, ők kapják a díjakat és az elismeréseket. (Ha belegondoltok, ma is áll ez az állítás. Bár a szórakoztató irodalomban szerintem több a nő, vagy legalábbis nekem gyakrabban sikerül női szerzőtől olvasni. A komoly irodalom továbbra is a férfiak játszótere, és a Pulitzer, a Nobel, de a Nebula és a Hugo se nagyon szokott nő kezében kikötni.)

Joan az egész életét a férjének és a férje karrierjének áldozta. Bár látszólag boldog anya és feleség, minden fejezettel hullik le a tökéletes látszat máza. És mi minden egyes illúzió végével merenghetünk, miért tűrte a nő mindezt, miért olyan a világ, hogy egy ilyen házasság kell, legyen a jó és a szépnek hazudott?

A történet alapvetően karakterközpontú, amit egyre jobban mélyít a szerző. Joan és Joe karaktere a két legerősebb. Esendő emberek, hitelesek és teljesen elképzelhető az egész történet, ami velük megesik. De mellékalakokban is sikerül erőteljes figurákat alkotnia a szerzőnk: az első feleség Carol, vagy a zseniális, de tönkrement és problémás David.

Tetszett a címe is, hiszen utal a cselekményre. Egy házaspár, akik repülőn utaznak. Ugyanakkor átvitt értelemben is útközben vannak, az életük útján, amit most Joan újra végiggondol és kész a végére irányt váltani. És út közben van a világ is, ahol lassan, talán változnak a dolgok.

Azért ez az utóbbi erősen kérdőjeles. Nekem nem reménnyel teli, inkább negatív volt a vége.

Jut eszembe: ebből is kész a film. Ahogy említettem, ez most releváns és divattéma is.

Útközben - Mint kortárs: 75% olvasmányos, de igényes szöveg. Elgondolkoztató történet, jó karakterek.

Szubjektíven: 55% a női sors divattéma, el is gondolkoztat a kötet. Bosszantott a vége.