Baráti társaságos, bíróságon ügyeskedős, diplomagyáras.
Négy barát ugyanarra az egyetemre jár, a jó reklám miatt vágtak bele a jogi képzésbe. Vedd fel a diákhitelt, jár! Szerezz diplomát, lesz jó állásod, és könnyen visszafizeted a tartozásod! Mark, Todd, Gordy és Zola utolsó évesek, és szembesülnek vele, hogy itt bárki diplomát szerezhet, állása nem lesz vele, és közel negyedmilliós adósságuk gyűlt össze a félévek alatt. Gordy, aki a gyógyszereivel is leállt, felállított egy elméletet, egy milliárdos hogy szerez kemény százmilliókat a diplomagyárakkal évente, miközben a csőbe húzott fiatalok tönkremennek. Az elkeseredett fiú öngyilkos lesz, a barátai otthagyják az egyetemet, és zugügyvédnek állnak diploma és kamarai tagság nélkül. Hamarosan azonban a törvény a nyomukban jár, és mindent elveszíthetnek.
A jogi krimik alfájaként szoktam emlegetni John Grisham több regényét is. Itt a legújabb, a Kakas bár. És azt kell mondanom, egyre jobban érzem, hogy mennyire kiábrándult az egész rendszerből a szerző. Ha trükkökkel is, de a korábbi Grisham könyvekben valamiféle igazságszolgáltatás, győzelem történt. Most meg ott tartunk, hogy minden korrupt, a jófiúk elbuknak, és sötét a jelen rajza.
Ezzel be is lőttem, mi vár az olvasókra a Kakas bárban. Egy olyan korrupt rendszer, ami a gazdagokat még gazdagabbá teszi, és a jók tönkremennek. Ha boldogulni akarnak, nekik maguknak is csalóknak kell lenniük, vagy végezhetnek magukkal. Boldog nem is lehet lenni ettől a kötettől, csak meg lehet állapítani, hogy a jogi rendszer is korrupt, rosszul működik, és az átlagos emberek szívnak.
Mert az nagyon durva, ahogy hamis iratokkal ez a hármas hónapokig gond nélkül dolgozik a bíróságon. Hibáznak, néha komolyan is, ügyeskednek, és tudtak így boldogulni, adómentesen több ezer dollárt kerestek.
Grisham jól megírta, érdekes és a maga módján szórakoztató is, csak éppen utáltam folyamatosan arra gondolni a történet alatt, hogy még egy rendszer, ami ennyire rosszul működik. Még egy helyszín, ahol szembesítenek, hogy ügyeskedj, vagy nem jutsz sehova.
A karakterekkel is az volt a legfőbb bajom, hogy azonosulnak teljesen ezzel a világképpel és nem tudok jó emberekként gondolni rájuk, noha elvileg ők a hősök. Különösen Zola ment az agyamra, aki kapott egy komoly szálat etiópiai illegális bevándorló családjának kitoloncolásáról. Azt aláírom, hogy egy újabb, durva, korrupt rendszer működik, de mégis mit vártak illegális bevándorlóként? 25 év alatt nem bírtak papírokat szerezni maguknak? Miért nem csináltak valamit a maguk érdekében?
A stílus a szokott Grisham történeteké. Nem olyan mesélős, szárazabb, komolyabb, helyet kap benne a jogi szakzsargon. De jól elmesélt, gondosan kitalált a történet, hiteles az egész.
De a történet jól beindul, és kifejezetten szerettem, amikor hamis ügyvédekként ügyeket szereztek és igyekeztek dolgozni. (Jellemző, ott is Zola ment az agyamra, aki igazából semmit nem csinált, csak lógott, míg a fiúk dolgoztak. Nem is értem, a végén miért harmadolták el vele a pénzük. Az a csaj konkrétan semmit nem tett bele a közösbe!)
Összefoglalva, a történet sötét, de érdekes. Zolát utáltam, a jogi ügyek tetszettek.
A Kakas bár - Mint tárgyalótermi krimi: 60% távolabb áll a zsánertől, kissé száraz a szövege, de beindul.
Szubjektíven: 50% volt, akit nagyon utáltam benne – de az átveréses részek tetszettek.
