Fülszöveg: 

Hannah Jones immár San Franciscóban egyengeti karrierjét. Ő az iroda első számú védőügyvédje, így amikor egy fekete férfit gyilkossággal vádolnak, ő kapja a feladatot, hogy képviselje a védelmet. Ám az ügy igencsak kellemetlen, és nagy port kavar, mivel az áldozatok mind jómódú, fehér lányok. Hannah-nak félre kell tennie a saját érzelmeit. Hisz abban, hogy az igazi áldozat a vádlottak padján ül, és mindent megtesz azért, hogy ezt bebizonyítsa.
Hannah töretlen lelkesedéssel végzi munkáját egészen addig, míg a múltja ismét árnyékot nem vet karrierjére és szerelmi életére.

Képes lehet egy nő elfeledni minden fájdalmat, amit a számára legfontosabb ember okozott? Hogyan tudja feldolgozni az árulást és a hazugságokat? Létezhet második esély egy romokban heverő kapcsolatban?

Szerintem: 

Tény, nem tegnap, de nem is múlt hónapban olvastam a sorozat első kötetét. Ennek ellenére nem kicsit sokkolt, hogy

milyen ugrás van a mostani kezdés és annak vége között.

Kb. 2 évvel később vagyunk, és a Hannah – Jason páros 2 évnyi együttélés és közös munka után már külön van, Hannah új városban és új viszonnyal kezdett új életet. Azt meg nagyon nem szerettem, hogy a kötet során, visszagondolásokból és címszavakból kellett kitalálni, mi történt. Egyszerűen nem értettem, hogyan jutottunk egyikből a másikba. A regény végére összeáll, és megvan a történet, de olvasás közben nagyon sokáig hiányérzetem volt, zavart, és azon merengtem, véletlenül a 2. rész helyett a 3-at olvasom? De nem. Csak nem szerencsés a szerkezet.

Szerencsére az eset, főleg a felvezetés kifejezetten jól sikerült. Hannah bizonyíthat, egy fontos esetet bíznak rá vezető ügyvédként. Egy fekete, bárban dolgozó fiatalembert vádolnak nemi erőszakkal és gyilkossággal, ami egy sorozatgyilkos ügy 5. esete. A kezdeti nyomozás, előkészítő munka, az első nyomtatványok benyújtása a bíróságra, magának az ügynek a megismerése kerek és érdekes. A munkára koncentráló, összeszedett és teljesen jó krimi alap.

Sajnos, aztán kitalálják, hogy Hannah segítségre szorul a bíróságon. Így jön Jason, és Hannah kezd szétesni, a regény pedig a tárgyalótermi krimi helyett női regény és románc lesz. Az egyik leginkább utált verzióban – Hannah már Markkal van, ha nagyon igyekszik is azt a kapcsolatot ’barátság extrákkal’ szinten tartani. Mark többet akarna. Jason is visszakapná a nőt, aki aztán nem tudja, mi legyen. Egyértelműen Jason kavarja fel még mindig, őt szereti, de Mark az ágyastársa. Vagyis, pillanatok alatt ott van egy szerelmi háromszög, egy zaklatott és hisztis Hannah. Engem meg kezdett elveszteni a regény.
Nem kicsit érzem szomorúnak, hogy sokkal nagyobb súlyt kap, hogy Jason és Hannah kapnak egy egyéjszakás kalandot, amiből terhesség lesz – mint az eset megoldása és a sorozatgyilkos személye, indoka. De különben is, kifejezetten bosszant, hogy Hannah két férfival fekszik össze, aztán egyértelműen állítja, kié a gyerek. Még DNS teszt se kell. Nyomorult pasija még csak egy rossz szót sem szól, simán sok sikert kíván neki, amikor őt verték át és csalták meg. Jason meg úgy veti bele magát a házasságba és gyereknevelésbe, mintha nem is lett volna szoknyapecér szívtipró, hanem mindig is családapa akart volna lenni. Nem elég, hogy fájlalom a krimi egyre csökkenő jelenlétét, még olvashatom hozzá Hannah szerelmi szappanoperettjét is, amiben rühellem, ahogy a hősnő viselkedik.

Ez a másik nagy bajom. Az a Hannah, aki nyitja a sztorit, erős és összeszedett. Talán nem boldog, de rendben van. Aztán jön Jason és mintha a nő intelligencia szintje visszaesne a felére. Hisztizik, nagyon kamaszosan viselkedik és gyakran még saját maga is rosszul van magától. Újfent előjött, hogy nem értettem, mit esznek a nőn az életében levő férfiak. Annyira… makacs, hisztis, érzelmileg túltolt.

Jason egy fokkal jobban működik, ott össze lehet rakni, miért változott meg, mivel küzd. Hova tart. Van egy jópofa egyensúlyozás a megvillanó, régebbi énje és a mostani, csendesebb és szenvedő fele között. Azt meg is értem, ő miért népszerű. Szimpatikusabb, mint Hannah.

De mellékszereplőkkel nem vagyunk elkényeztetve. 2 irodai alkalmazott, Hannah barátja extrákkal és egy jelenetre beugrik Oliver. Bosszant is, hogy beidézi Ana történetét vele. Abban az egyben értek egyet Hannah-val: én is rühellem Anát és szerintem is kihasználja Olivert, aki nagyon balek abban a kapcsolatban.

Ahogy belesüpped a történet a románcba, és az a fő kérdés, kapjon-e Jason még egy esélyt, vagy maradjon a jelenlegi szeretőnél Hannah, úgy lesz egyre érzelmesebb, női a regény. Nálam át is lépi a határt, ami komfortos. Túlságosan lelkiző, nagyon túlírt, túlgondolt – pedig olyan szép, logikusan indult az esettel… Még csak a témáit se tartotta meg, el tudott halni pl. a rasszizmus szála is.

Ezt most komolyan sajnálom, mert a kezdés nagyon jó volt. Az első 50 oldalt pillanatok alatt le is daráltam, de aztán jött a románc és a szenvedés. Tárgyaló termi krimi lehetett volna…

Idézet: 

De akkor is rá kellett jönnöm, hogy az élet egy ribanc, aki addig nem nyugszik, amíg tönkre nem tesz mindent. Amíg nem rúg belénk egy utolsót még akkor is, amikor már a földre kerültünk.