Sorozatgyilkosos, nyomozós, hivatali játszmás.

Az idős asszony a konferencián levő fiához készült, hogy megetesse annak macskáját. Bűz fogadta a lakásban, megromlott a hűtőben az étel, és fogadott volna, hogy a macska piszkított a hálóba. Mikor bemegy, egy halottal szembesül. A fia megfujtott, kikötözött teteme hever az ágyon. Az esetet Erika Foster kapja, aki több nyomon is szeretne elindulni. Ki volt Gregory, ki haragudott ennyire rá? Egy homoszexuális, titkos viszony? Az erőszakos sógora? A vezetőség nagyon meleg gyilkosságot akar faragni az ügyből. A második áldozat egy ismert tévés személyiség, ugyanaz a módszer és elkövető. Erika megtarthatja az ügyeket, de a fentről jövő nyomás egyre erőszakosabb. A nő azonban nem hagyja, hogy a politika az igazság útjába álljon, még ha ezért neki is kell megfizetnie az árat.

Megérkezett Robert Bryndza legújabb kötete, ami ezúttal is elnyerte a tetszésem. Ez a rész talán jobban is bejött, mint Erika Foster első nyomozása. De miért is?

1: érdekes a bűnügy. Vannak benne fordulatok, némelyik egészen meglepő, és mégis logikus. A krimikben különösen tudom fájlalni, amikor van ugyan csavar, de az annyira a semmiből jön, hogy becsapottnak érzem magam. Ez azonban olyan meglepetéseket kínál, melyek következnek a történetből, vannak is nyomok, csak a szerző ügyesen eltereli róluk a figyelmet. Sok kis részlet, amelyek a végére összeállnak. Vagyis, mindaz, amiért egy kötetet okosnak nevezek. Kriminek az pedig kifejezetten jó jelző… a nyomozás is több területről jön. Hallgatnak ki embereket, bizonyítékokat keresnek, kutatnak.

2: Bryndza adagolja a meglepetéseket, több oldalról. Mindig ad valamit, ha a gyilkos szemszögét nyitja meg – ezzel adva hozzá a krimi élményhez még egy lépést. Más, ha más szereplőt követ nyomon. Működik ez a fajta elbeszélésmód. A fő nézőpont Erikáé, de sok más kap egy-egy fejezetre figyelmet.

3: mélyülnek a karakterek. Ugyan sokan beleillenek egy típusba, de a szerző elkezdi őket egyedi jellemzőkkel és történetekkel ellátni. Vannak, akik a cselekményen belül változnak meg, alakulnak. Nem hibátlan hősei vannak, hanem érző emberek, akik pont a sebezhető pontjaikkal válnak szerethetővé. Tetszett, hogy Erika jelleme már nem csak a férje miatti gyásszal árnyalódik, hanem megkapjuk a nagy száját, elkezdi a feldolgozását a múltjának. Úgy is mondhatnám, a számomra irritáló nyavalygás megszűnik, és épül a szereplő. A gyilkos is jól van kitalálva, meg lehet érteni őt is, ami szintén ér egy piros pontot.

4: jó a szöveg, könnyen olvasható. Megvan az egyensúly a hitelesség, a dráma és a szórakoztató részek között. Ahol kell, érthetően elmagyarázza a tudományos eredményeket, máshol ügyesen adja át szereplője érzésvilágát. Nem magyarázza, nem elemzi túlzottan, de érthetőek a motivációk. Itt látszik különben, hogy férfi a szerző: ha nő lenne, biztosan sokkal több lelkizés és elemzés lenne. Így viszont pont fogyasztható a mennyisége.

5: a kelet-európai íz. Nem sok ugyan, de tetszett, ahogy a szerző be tudja csempészni Erika karakterén keresztül. Nagyon lazán, de behozza azt a sötétséget, ami skandináv krimis.

Tanulságokat nem lehet belőle levonni, de nem is kell. Ez egy jó, szórakoztató krimi, ami talán a sorozat 2. része, de annyira önálló, hogy ezzel kezdve is tökéletesen működik.

Az Éjjeli Vadász - Mint krimi: 85% okos, meglepő és csavaros, erős karakterekkel, és agyat is mozgósítja.

Szubjektíven: 90% tetszett az ügy is, és kezdem megszeretni a főhőst – skandinávos kínokkal.