Újabb vasárnap, és újabb esély, hogy elmeséljem egy regény végét. Ráadásul olyanét, aminek van csavarja, így meg illene lepődni a végén.

A héten ez: Jenny Blackhurst: Így veszítettelek el című regénye lesz.

Susan közel 4 évet töltött börtönben, szülés utáni depresszióban szenvedett, és megfujtotta a csecsemő fiát. Most képes elfogadni, hogy a szép emlékek, a szeretet emléke hazugság, ami mögött megbújt a gyűlölet és fáradtság. Kikerülve csak felejteni akar, nevet változtat. Nincs, ami visszatartsa. A férje eleinte ugyan kitartott mellette, de aztán eltűnt az életéből, majd a válást is beadta.

Mégis, egy levele érkezik, az igazi nevére. Egy fotó van benne, egy kisfiúról. A felirat szerint ez az ő fia. Aki a kép szerint mégsem halott.

A börtönben egy igaz barátja lett, Cassie. Ő arra gyanakszik, a volt férje akar ezzel ártani neki. Susan rászánja magát, számon kéri Markon a képet. Még az is megfordul a fejében, hogy Mark a bűnös valamiképpen. Mark még mindig pokolian szenved a fia elvesztésétől, látszik rajta, Susan le is húzza a gyanúsítottak listájáról.

Az életébe lépő újságíró, Nick is Mark felé terelgetné, de Susan rossz tréfának minősíti az egészet és el akarja felejteni az esetet. De újabb csomag jön, benne Dylan takarója, amit Susan a gyerekruhákkal az apjára bízott. Kiderül, az a takaró nem volt meg, amikor a férfi összeszedte az unokája holmiját, a takarót sehol sem találta.

Susan reménykedni kezd, igaz lehet. Dylan még él? Nick egy olyan bűntényt is képbe hoz, ami Markot teszi gyanússá. Egyetemistaként volt egy menyasszonya, Beth, akiről Susan nem is tudott. Beth gyilkosság áldozata lett, és ugyan egy csövest lecsuktak a nemi erőszakért és gyilkosságért, Nick inkább Markra gyanakszik. De milyen összefüggés van a két eset között?

Újabb csomag, és a kapott haj alapján Susan DNS tesztet csináltat. Megerősítik, a haj a fiáé. Dylan tehát él. Rohan Markhoz, akiről a szülei se tudnak semmit. Elrohant azzal, hogy meg kell találnia a fiát, azóta nyoma veszett.

Ahogy Susan végiggondolja mindazt, amit a levelek alapján, a férje múltjából megtudott, ő is rádöbben, hova kell rohannia. Ott is van Mark és egy nő, Jennifer. Végre minden kocka a helyére kerül. Minden szenvedésük oka egy gyerekkori barátság és viszonzatlan szerelem.

Mark szülei elszegényedtek, a fiút sokat bántották az iskolában. Két gazdag fiú, az egyik Jack, a szárnyai alá vette. Ő mutatta be az unokahúgának is, aki Jessica volt. Mark köztük nőtt fel, legjobb barátok lettek. Kikupálták, segítettek neki anyagilag is, befogadták. Amikor az apja visszaszerezte a vagyonuk, Mark előtt bármelyik egyetem kapuja megnyílt. Messze ő volt a legokosabb a csapatban, még Cambridge is felvette volna. De baráti nyomásra veszni hagyta azt a lehetőséget, a többiekkel tartott egy kevésbé jó egyetemre. Titkos társaságuk volt, melybe lányokat itattak le és szertartásosan végigmentek rajtuk. Mark folyamatosan szökött volna, de Jack nem engedte. A lelkiismeretére apellált, ahogy az egyetemválasztáskor is. Csak mi voltunk neked, most eldobsz minket? Így Mark maradt. Amikor komoly barátnője lett, Jack azt a kapcsolatot is szétszedte. Míg Mark a könyvtárba járt tanulni, a lánynak beadta, hogy ilyenkor csajozik a fiú. A lány bosszúból Jackkel feküdt le, amit Mark úgy hallott vissza, hogy a barátnője nyomult jó ideje és valósággal a fiúra erőszakolta magát. De jött Beth, és a nagy szerelem. Mark valóban menni akart, hiába itatták le és keverték egyéjszakás kalandba Jessicával. Amikor Jessica kapcsolatot akart, és a részeg estén megfogant babát, Mark abortuszra vitte. Majd eljegyezte Beth-t.

A társaságból azonban nem egyszerű kilépni. Még egy utolsó szertartáson részt kellett vennie, ahol egy kámzsás lány került a fiúk elé. Mark valahogy rávette magát, ő is lefeküdt vele, majd a többiek sorra. De most Jack nem elégedett meg ennyivel. Azt akarta, hogy a bűn örökre összekösse őket, így kést nyomott Mark kezébe és felszólította, végezzen a lánnyal. Nem akarta, megzsarolta. A lánynak mindenképpen vége, csak az a kérdés, mindenkit bemártson Jack csoportos erőszakkal és gyilkossággal, vagy Mark bevállalja a gyilkosságot, és mindenki megússza. Mark leszúrta a lányt. De az arcát még látni akarta, bűntudata volt. Jack képes volt megtalálni a legfájóbb utolsó áldozatot. Beth volt az.

A gyilkosságért Mark is gyanúsított volt, de a gazdag apja tett róla, hogy a fiának ne essen baja. Mark minden régi szálat elvágott, messze költözött. Majd évekkel később megismerte Susant, szerelmes lett, megnősült. Jól ment a cége, és lombikkal a baba is összejött, akit kezdetektől imádott a férfi.

Jennifer azonban még mindig nem bírta megemészteni a történteket. Mark nyomára akadt, és mindent elmesélt Susannak, aki egy szavát se hitte. Ki akarta dobni a házból, dulakodtak, és Jennifer elintézte a nőt, a gyerekkel meg elrohant. Az unokatestvére segítségét kérte, és Jack tudta, ebből mekkora baj lehet. Jennifer akarta a babát, mintha kárpótolna magát az abortuszért, de Mark sose adta volna a fiát. Ő rendezte meg, hogy egy másik csecsemő ott legyen holtan és Jennifer elmehessen Mark fiával. De Susan túlélte a drog túladagolást, a feje beverését, csak elvesztette az emlékeit. Jack intézte az orvost, aki bebeszélte neki a terhesség utáni depressziót és gyerekgyilkosságot. Mark semmit nem tudott, eddig.

Most összefognak a nejével, vissza akarják kapni a kisfiút. Jennifer rájuk gyújtja a házat és az életükre tör. Mark szereli le, és súlyos sérülten ő megy vissza Susan megmentésére, de mindketten az égő pokolban ragadnak.

Nick húzta ki onnan a nőt, de Mark arra már meghalt. Susan túléli, és az is kiderül, Nick igazából Josh, aki a húgának kereste az igazságot. Ő Beth bátyja, aki meg volt győződve arról, hogy Mark áll igazából a húga halála mögött. Susan volt az esélye, hogy hozzáférjen, csak éppen nagyon megszerette az asszonyt.

Susan végül megtalálja a fiút. Jennifer a szüleinél hagyta, mintha az unokájuk lenne. Kiderül, Jennifer anyja Susan szabadulásakor jött rá, hogy igazából Simon nem a lánya fia, hanem Dylan, Susan és Mark fia. Ő küldte a holmikat, ha direkt nem is merte elmondani az igazat. Susan visszakapja a fiát, de engedi a két öregnek, hogy az életébe maradjanak, ha fáj is, ha az asszony valamivel előbb lép, még Jennifer és Mark is élhetne. De próbál előre lépni: ott a gyönyörű fia, és valami alakul közte és Josh között.

Igazából a regény nekem tetszett, jól van megírva. De annyira emlékeztet két másik regényre, hogy szinte azok kópiájának érzem. Ugyanaz a csavar, ugyanolyan motívumok, alig van valami eltérés a regényekben. Ezek:

• Kathryn Croft: A lány, akit elvesztettél
• Sophie McKenzie: Mióta meghaltál.

Megemlítem még Amy Gentry: Ki ez a lány? kötetét, ami szintén sok mindenbe hasonlít, ha ez azért már jobban eltér. De Croft, McKenzie és Blackhurst annyira hasonlóak, hogy csodálom, még nem megy a plágium per.

Bár, akit nem zavar a hasonlóság, mert mondjuk, annyira nem jegyzi meg a cselekményt, csak a benyomás marad meg neki, hogy a kötet tetszett, ha nekik bejöttek a fent említett thrillerek, akkor bátran belevághatnak ebbe is.

Logikai, érzelmileg közelített oldalról azért akadnak benne olyan kérdések, amibe azért bele tudnék kötni. Leginkább az, hogy se Susan, se Mark nem ismerte meg, hogy a halott baba nem az övék? Könyörgöm, azért 3 hónapig nevelték. Ugyan szerintem minden baba hasonlít, de a szülők nem ismerik meg a sajátjuk 3 hónap után? Azért arra már látszik valami egyedi karakter is az arcukon.

Vagy, amit Mark a barátai nyomására végigcsinált. Nehéz kérdés, nyomásra mire nem képes az ember, de azért ez már beteges szint. Hogy lett normális ember belőle azok után, amit az egyetemi évek alatt műveltek?

A végén se tudtam eldönteni, hogy Mark sajnálatot érdemel-e. Tudtam sajnálni, nem ő volt a legbűnösebb, de az erőszak és gyilkosság akkor is súlyos bűn, ha kényszerítés alatt követte el. És jogilag nagyon támadható, ez mennyire kényszerítés volt.

Vannak tehát nagyon nehéz kérdések benne, ez nem baj. Legalább gondolkoztam is rajta.

Tudom is ajánlani, főleg azoknak, akik még nem olvasták a fent említett másik két thrillert.