Királynés, szerelmes, politikai, Angliára pályázós.

A kijevi nagyfejedelem már tudja, hogyan szerezzen egyre nagyobb hatalmat. Előszeretettel fogad be menekülő nemeseket, mert tudja, elég egy politikai változás, és a száműzött herceg máris királyi trónon találja magát. Sok gyereke van, így közöttük ígéretes nászi szövetségeket is köthet. Francia, magyar királyné is így lesz a lányaiból. A legidősebb lánya, Jelizaveta azonban más, mint a húgai. Benne egy harcos lelke él, aki titokban a férfiak evezős versenyébe is belevág. Nem véletlenül a norvég herceg, Harald szeme akad meg a lányon. Szenvedélyes szerelem lobban fel, mely túléli a várakozást Harald hatalomra jutásáig, majd a politikai nyomást, hogy Harald egy pogány feleséget is tartson. Míg Tora fiúkat szül, Jelizaveta a férje uralkodó társa lesz, Oslo egyik alapítója és az angliai álomban is királynéja.

Már meséltem korábban Joanna Courtney trilógiájáról, melynek az alapkoncepciója kifejezetten ígéretes. 1066-ban három uralkodó pályázott Anglia trónjára. Ennek a három férfinak az életét ismerhetjük meg, a döntő csatáig vezető útját, a feleségük szemszögéből. Így politikailag – történelmileg is érdekes a kötet, miközben romantikus is tud lenni.

E második rész a norvég király és királynéjának kötete.

Amivel választ kaptam arra, hogyan illeszkednek össze a sorozat darabjai. Meglepően jól. Van, de nagyon minimális az átfedés a kötetek között, és nagyon jól megvalósul minden kötetben a saját nézőpont és felfogás érvényesítése. Előzőleg a szigeti angol politika, most a norvég udvari és politikai élet mutatkozik be. És a maga szemszögéből mindegyik logikus és érthető is. Vannak olyan részei is, melyek remekül kiegészítik egymást. Az előzőben utalgattak egy magyar hercegre, akit királynak szántak Angliába – nem is értettem, ki ő és mit keresett Angliába abba a pár hónapba, amíg egy betegség nem végzett vele. Ebben megvannak a válaszok, még a magyar utalásra is. (A sógora volt magyar király, különben.)

Tetszett, ahogy van szerelmi szál, de nem az vezeti a cselekményt, miközben szervesen része is a történetnek. Átjön Harald és Lili – így becézték a kijevi hercegnőt – szerelmének erőssége, ami sok próbát kiált, anélkül, hogy nyálas monológok vagy túlfűtött jelenetek lennének a kötetbe rejtve.

Érdekes volt, ahogy itt működött Harald két házassága. A római és a pogány. Nagyon emberi és eltalált, ahogy a két nő eleinte gyűlöli egymást, majd kialakul évtizedek alatt köztük egy közösség, amiben már szinte barátnőként tudnak egymás mellett élni. Már a walesi királyné történetében is tetszett, ahogy meg tudja fogni Courtney a kor gondolkozását és társadalmi szokásait, most ebbe megy bele még jobban.

Vannak cselekménybeli fordulatok is benne, de alapvetően a karakterek vannak a középpontban. Kiemelten Lili és Harald. Ha annyira nem is fejlődő, de árnyalt karakterek.

Talán nem annyira a kötetet jellemzi, de már nagyon kíváncsi lettem a harmadik trónért harcolóra, normann Vilmosra. Ha valamiben egyezett a walesi és a norvég udvar véleménye, hogy őt nagyon utálták. Gonoszként, kegyetlenként emlegetik, bár eddig nem szerepelt maga a karakter – vajon milyen lesz a saját részében? Ki fog derülni.

Az első részt jobban élveztem, de jó ez is. Várom már az utolsó kötetet is!

A kijevi hercegnő - Mint történelmi: 75% karakterközpontú, de van benne történelmi távlat, és jó sorozatdarab is.

Szubjektíven: 65% újdonság varázst vesztett? Pedig mindaz benne, amit az elsőben szerettem.