Rejtélyes, gyilkosságos, családi kapcsolatos, csábítós.

Harry a diplomáját készül átvenni, amikor egy szörnyű hír szétrombolja a terveit: az apja leesett egy szikláról, meghalt. Hazasiet, ahol már várja a mostohaanyja, Alice. Alice, aki 15 évvel volt fiatalabb a férjénél, és ennyivel idősebb a mostohafiánál. Alice, aki a 18 éves fiú előtt egy nyáron át bikiniben illegette magát, aki olyan vágyakat kavart, hogy Harry az egyetemre menekült, és nem is járt haza. Aki most is kétértelmű jeleket küld. Harry most sem nagyon tud mit kezdeni vele, és a rendőrség, akik szerint gyanús az apja halála, még jobban felkavarja. A temetésen ráadásul felbukkan egy fiatal, sötét hajú lány, aki szintén azt sugallja, hogy az apját megölték, és talán Alice volt az. Harry nyomozni kezd, de minél több titokra fény derül, annál nagyobb veszélybe kerül az ő és csinos segítőjének élete.

A Világsikerek sorozatban sok izgalmas krimit lehet találni. Itt jelennek meg Peter Swanson könyvei is, akinek tetszenek annyira a munkái, hogy minden megjelenésnek előre örülök. Még akkor is, ha általában a regényei vége keserédes, több keserűséggel, mint boldog érzettel. A Gyönyörű hazugságok nálunk a harmadik megjelent munkája, és eddig ennek a vége tetszett legjobban, ha nem is ez tőle a kedvenc regényem.

A címe annál találóbb, minél előrébb tartunk a cselekményben. Mert bizony mindenkinek megvannak a maga hazugságai, melyek előtt a gyönyörű jelző egyre ironikusabbnak hat. Hazugságok, melyek segítenek, hogy éljék tovább az életük. Hazugságok, melyek egyre sötétebb tettekhez vezetnek. Így a hazudónak válik gyönyörűvé a hazugság, feloldozássá. Leginkább Alice történetében érzem ezt, de másokra is ráhúzható.

A történet alapvetően két módszerrel épült: erős a karakterisztika, és cselekményközpontú is a regény. Változatos, fordulatos, zajlanak benne az események. Egyre több szereplő kerül veszélyhelyzetbe, és egyre nagyobb a feszültség több szálon is. Mindezt megbolondítja a szerző azzal, hogy Alice múltbeli történetét is fokozatosan bontja ki. Az elejétől érezhető, hogy össze fognak érni az események, és valóban, a végére minden tökéletesen összeillik. Okos könyv, ahogy az ilyesmit becézem. (Szeretem is érte, és Swanson jó benne.)

A karakterek közül többeket is sikerül mélyebben bemutatnia. Harry, Alice, Jake figurája nyílik meg legjobban, és kap több árnyalatot. Leginkább Alice, aki egyszerre tűnik jó és rossz embernek – bár, ha lehetek ennyire sugalmazó, nekem az elejétől gyanús volt, ha egy pontig a múltban nagyon áldozat is volt. Swanson olyan karaktereket teremt, akik emberiek: még a jók sem hibátlanok, ezért is jár a piros pont.

Tetszett a szerkezete. Ahogy a múlt szépen indokolja a jelen eseményeit, ahogy minden a tetőponton éri el a feszültség csúcspontját. Most még a regény végét is kielégítőnek érzem. Mondhatni, mindenki megkapja a neki járó véget, ha nem is feltétlenül úgy, ahogy elsőre elképzeltem. (Swanson szereti az ártatlanokat is bántani a története végén, de most szerencsére nem a legnagyobb tragédia éri őket a végére. Bőven marad remény és jövő.)

A szerző stílusát is szeretem. Mesélős, aki ügyesen kezeli a leírásokat, pörgeti a cselekményt, és még a lelki részeket is helyén kezeli. Átélhető, de nem túlírt, mint sok női thrillerben.

Példa arra, miért szeretem jobban a férfi írta thrillert. Izgalmas, okos, érzelmek jól kezelve.

Gyönyörű hazugságok - Mint thriller: 85% okos, feszültséggel teli, jól használja az osztott idősíkot. Erős karakterek.

Szubjektíven: 90% végre! Egy korrekt Swanson regény, aminek a vége is tetszett! Bejött.