Balesetes, bosszúállós, fenyegetett, testvéres.

Alison a 30-as évei első felében járó tanárnő, aki művészeti órákat ad az egyetemen. Súlyos bűntudat gyötri, így mindig keresi a lehetőséget, hogy segítsen másokon. Amikor a közeli börtönbe keresnek festészet tanárt, megpályázza és el is nyeri az állást. De fenyegető üzenetek jönnek, mintha valaki ismerné a múltja titkát. Pedig most kezdene jövője lenni: végre szerelmes, szereti az állását. De a múlt és egy családi titok utoléri. Kitty egy intézetben él. Egy balesetben agysérülést szenvedett, tolókocsiba került, és beszélni sem képes. Felfogja maga körül a dolgokat, de értelmi szintje megállt a kamasz éveinél és az emlékei is elvesztek. Valami borzalom les rá, egy idős látogató látványa rendszeresen felzaklatja. Menekül egy fiúhoz, akitől védelmet remél, de pont ezzel kerül olyan helyzetbe, hogy a múlt előtörjön.

Jane Corry előző könyvét nagyon tudtam szeretni. Meglepő volt és ötletes, amiben még a szereplőket se utáltam. (Igen, nálam nem ritka, hogy valakit kiszúrok, és nagyon megutálok. Nem is ritkán azt, akinek drukkolnom kellene.) Így vártam az újabb regényét is, hátha.

És korrekt thriller lett, ami elszórakoztatott, ha nem is annyira, mint a Férjem felesége. Ez kevésbé eredeti, több a máshonnan ismerős panel, de azért még benne van az a szikra, amiért tetszett az előző Jane Corry regény is.

A cselekmény szerencsére pörög, és inkább történet központú a cselekmény, mint karakter. Mindkét ágon zajlanak az események, kisebbek és nagyobbak, melyek majd két tetőponton csúcsosodnak ki. Látszólag Alison szálán vannak a nagyobb események, mint a fenyegető levelek és egy szerelem szárba szökkenése, de Kitty oldalán is akadnak nehéz helyzetek. Meglepő, mennyire szemérmesen kezeli ezeket az írónő. Ok, nem akartam szex regényt olvasni, a Férjem felesége se lepedő akrobatikát kínált, de azért jelezhette volna pár helyen jobban, hogy a szereplők között szexuális kapcsolat is létesült. Most egy kis spoiler jön, fehérből kell kiemelni: ugyanúgy meglepődtem Kitty terhességén, mint maga a lány. Az lejött, hogy Johnny járni akar vele, de egészen a babáig szó nem volt róla, hogy le is fekszik a lánnyal. De egy nemi erőszak jelenet, vagy a szerelmével összebújás is csak jelzés értékű – ezt meg is engedi a történet, itt nem a szex a lényeg.

A végére megindul a csavar halmozás, egy ponton soknak is éreztem. Alison, és Kitty szálán is van egy nagy pillanat, ami kihat a másik életére is. Majd mindezt megfejelve még az utóhangba is kapunk egy olyan vallomást, ami jó sok mindent átértékel korábbról. Bár szórakoztató volt így is, nagyon kicsit bennem van a kisördög, hogy a kevesebb több lett volna ebben az esetben.

Bár a cselekmény kapja a hangsúlyok nagyját, Corry szépen hozza a karakterek lelki útját is. A cselekményre reagálnak, éreznek, feldolgoznak. Így soha nem éreztem úgy, hogy a lelkizés elvinne a történetből, csak megadta a szereplők látásmódját. Tetszett, hogy mennyire elkülönül stílusban is Alison és Kitty része, akik nagyon különböző figurák is. Alison a felnőtt, a sebzett, míg Kitty a betegsége miatt gyermeki maradt.

Corry jó mesélő, és még akkor is magával tud sodorni, ha szinte kötelezőnek éreztem egy-egy csavart. Amit ide tett a végére – lassan erre a típusra is ki kell találnom egy becenevet.

Vértestvérek - Mint thriller: 85% fordulatos. Cselekményben, érzelmekben gazdag, izgalmas karakterekkel.

Szubjektíven: 75% tetszett, csak az előző regénye csavarosabb volt. A csavar nagyon ült.