Gyermekekkel visszaélős, nyomozós, bosszúállós.

Lottie Parker a munkájába menekült az otthoni helyzet elől. 2 éve elvesztette a férjét a rák elleni küzdelemben, és nélküle valami elveszett belőle. Otthonosabban érzi magát a rendőrségen, mint otthon szembesülve Adam hiányával. Most is inkább a meggyilkolt Susan és James ügyével foglalkozik – akiken azonos tetoválást találtak. Akik mindketten érintettek voltak a Szent Angéla egykori egyházi nevelőintézet eladásában. Mindketten a múltjukkal is ide kötődnek, és Lottie egyre több sötét titkot talál visszaélésekről, bántalmazásokról. Vajon ezért ölték meg őket, vagy a jelenben az eladás borzolta a gyilkos kedélyeit? A válaszkeresés közben egy saját családi titkot is felderít, míg szembesül azzal, hogy ő nem csak rendőr, hanem anya is, és a gyerekeinek szükségük van rá.

Patricia Gibney elsőkönyvesként aratott sikert Lottie történetével, amit hamar trilógiává is bővített. Már az első rész alapján látni lehet, melyek a fő összetevői:

• egy társadalmilag is vitatott, sőt botrányos témakör, amihez kapcsolódik a gyilkossági ügy.
• egy magánéleti tragédia, ami olyan nyomorulttá teszi a nyomozónőt civilben, hogy nevezhetne egy skandináv krimi szerepre is.

Nézzük konkrétan erre a regényre értve!

A témaválasztás brutális. A katolikus egyház rejtegette bűnök és visszaélések. Nem is olyan régen Oscar-díjat nyert filmet is láthattunk a témában, és most újabb fájdalmas eseményeket mutatnak nekünk. Gibney két szinten borzolja olvasói idegeit: egyszer, a jelenben Lottie nyomoz ki dolgokat, és szembesül a tagadással, félrenézéssel, amit az egyházi kötelékben tesznek. Nagyon durva, hogy olyan papok, akik bizonyítottan gyermeket molesztáltak sorozatban, semmi büntetést nem kaptak, hanem csendben áthelyezték őket más közösségbe, ahol megint elvoltak egy darabig, amíg újabb ügyek miatt nem kellett megint költözni. Nehéz felfogni, miért védték az ilyen beteg állatokat.

Másrészt, a flashback jelenetekben konkrétan megelevenedik a borzalom, amit a gyerekek átéltek. Gibney a nemi erőszakot nem ábrázolja plasztikusan, de eléggé ráutal, hogy elborzadjunk. A nevelőotthonba egyéb téren is olyan brutalitás volt, hogy el se akarja hinni az ember. Amikor a kukacoktól félő gyereknek lenyomják a kukacos almát a torkon, mert a félelme miatt nem akart almát szedni…

Annyira sok fájdalom van ebben a kötetben, hogy a végére szánt fájdalmas csavarra már kicsit eltompultam. Van egy erős ráutalás is, észrevettem, így meg se lepett igazán. De attól még ül, a helyén van, csak kicsit elveszik a sok másik mellett.

A karakterek emberiek, hitelesek. Emberi arcot ad mindenkinek, legyen az gyilkos, nyomozó, gyermek. Bár végig Lottie a fókusz, engedi, hogy mások helyzetét is megértsük és átérezzük. Lottie összetett figura, aki démonokkal küzd a fejében is. Szereti a gyerekeit, de hanyagolja őket, mert a férjére emlékeztetik őt. Iszik, magányos, miközben lelkiismeretes és pontos.

A cselekmény klasszikusan krimis, nyomgyűjtős és kihallgatós, kényelmes tempójú.

Nem lesz a kedvenc krimim, de tetszett annyira, hogy várjam a folytatást.

A hiányzók - Mint krimi: 85% fordulatos, pörgő párbeszédekkel, hiteles karakterekkel. Elgondolkoztat.

Szubjektíven: 75% lekötött, érdekes, de a csavar lehetett volna ütősebb. Sok a tragédia!