Rejtélyes, családi titkos, hazaérkezős, gyerekrablós.

Sarah élete egyszer már összeomlott. Fiatalon esett teherbe, hozzáment a gyerek apjához, és szült egy kislányt, akit imádott. Ám a 6 éves kislányát elrabolták a kertjükből, sosem tudta meg, mi történt vele. Ráment a házassága is. A kamaszkori szerelmével kezdett új életet. Most egy kávézót vezet, és szült egy újabb gyereket, most kisfia lett. Ám egy napon besétál egy lány a kávézóba. A szeme, amit Sarah soha nem feledett el. Olivia, 12 év után, végre hazatalált. Elmeséli, cigányok vitték el és nevelték maguk között, de megszökött, amikor férjhez akarták adni. Csak szeretné megismerni a családját. Sarah azonnal befogadja, de férje és sógora gyanakodva tekintenek a lányra. Akinek valóban van egy titka, melyet mindennél jobban igyekszik rejteni, és itt új életet kezdeni. Nem is sejti, milyen veszély les itt rá.

A női thrillerek kapcsán az utóbbi napokban/hetekben, sokat panaszkodtam azért, hogy olyan, mintha kezdenének kifogyni a szerzők az eredeti ötletekből, és mindig ugyanazokat a sémákat írnák meg, csak kicsit csavarva rajtuk. Sajnos, a Lány, aki visszatért sem éppen eredeti ötlet. Egy régen elveszett gyerek tér haza, és felmerül a kérdés, valóban az-e, akinek mondja magát? Mi történt vele? Milyen veszély fenyegeti? Tucatnyi ilyen van már forgalomban, most mégse húzott fel annyira.

Talán azért, mert ebben van egy kis másság. Most nem az anya és családja nézőpontja van a fókuszban. Ezt a zsánert úgy szokás írni, hogy az anya fejébe kezdünk el belelátni, aki annyira szeretne hinni, de mindig jön valami gond, és nő a fenyegetettség. Wilkinson ezt megtörve a lányt teszi a középpontba, aki hazajött.

Remek húzás az is, ahogy vele kapcsolatban növeli a feszültséget. Tudjuk és érezzük, hogy van egy komoly titka, de egészen a végéig kell várni, míg mindenre fény derül. Van, 2-3 erősebb csavar is a végén, és ezek ülnek is. Elő vannak készítve, logikusak, mégis meglepőek. Pont az a fajta, amit favorizálok.

A zsánerbe illően a múlt flashback elemekkel elevenedik meg, de a szerző ezekbe is megenged egy kis rejtélyességet. Ha van is tippünk, kinek a múltjába nézhetünk így bele, mégis, meglepő és ügyes, ahogy kiderül, mi köze mindennek a jelen eseményeihez és szereplőihez. Talán az egész történetből ez az ötlet tetszett legjobban, és ebben megvolt az eredetiség is, amit annyira hiányolok újabban.

Mindezek ellenére mégsem tudom azt írni, hogy egyértelműen szerettem a regényt. Azt is meg tudom mondani, mit hiányoltam a legnagyobb részében. Nekem kell egy karakter, aki szimpatikus. Akinek szoríthatok. Elég vegyes az ízlésem, egy horrorban képes vagyok akár a sorozatgyilkossal is szimpatizálni, de most egyszerűen nem volt olyan, aki szimpatikus lett volna! De annyira meg nem is utáltam egy szereplőt sem, hogy az ellentétes érzelem kiváltsa a hős iránti vágyam.

A stílusa tipikusan olyan, amit el lehet olvasni, de semmi extra nincs benne. Átlagos.

A humor pedig hiánycikk a regényben – bár ez hiányzott kevésbé, hiszen ebben a témában fura lenne, ha teret engedne a humornak. De drámai vonala se lett ütős.

Egyszer elolvastam, bőven elég is volt belőle ennyi.

A lány, aki visszatért - Mint thriller: 75% női és korrekt, de nem a legeredetibb. Az ismert sablonokból áll össze.

Szubjektíven: 65% annyira akartam egy karaktert, akit kedvelhetek! De nem találtam.