Pszichológiai tanulmányos, kamaszos, szerelmes, barátos.

A 16 éves Solomon régóta pánikrohamokkal küzdött. Próbálkozott, még a középiskolát is elkezdte, de egy kellemetlen szökőkútba menekülős eset után magántanuló lett. A lakásban lelt békére, annyira, hogy többet ki se akart menni a házból. 3 évvel később a végzős Lisa meg akar nyerni egy pszichológiai ösztöndíjat. Egy esszét kell írnia, személyes tapasztalatról egy pszichés zavarokkal küzdő egyénről. Véletlenül bukkan Sol nyomára, aki már 3 éve nem lépett ki a házából. Segíteni akar neki, és titokban megírni erről az esszét is. Azzal azonban nem számol, hogy túl messzire megy: Sol meleg, és Lisa gyanakszik, hogy helyes, de a szexet nagyon kerülő barátja is hasonló titkot őriz – összeismerteti őket, és az eredmény mindenkinek fájdalmas lesz.

Bajba vagyok, hogy álljak neki erről a regényről mesélni. Tegyem ki a Spoiler gombot, váltsak fehér betűkre, és meséljem el, ki a homoszexuális, ki kivel jön össze és kivel nem? De nem akarom ezt játszani, mert azzal kevesebbé tenném ezt a regényt, mint ami benne van. Mert messze nem egy szerelmes sztori, amiben az a lényeg, ki kiben leli meg az igazit.

A címben is a barátság van kiemelve, nem a szerelem. (Megjegyzem, az eredeti angolban sem a szerelem szócska villog.)

Ugyanakkor nem is komoly regény, határozottan kamaszoknak van kitalálva, és nem a dráma a vezető zsánere. Lisa és Sol vannak kiemelve, akik mindketten a maguk kis pokoljárásán mennek át, hogy valami jobb helyre jussanak. Mindketten kamaszos gondokkal küzdenek, melyeket a szerző felnagyít.

Solomon helyzetével kicsit jobban együtt tudtam érezni. Ő érezte, hogy valami nem jó, és kitalálta, hogy legyen jobb neki. Most is, amikor már érzi, hogy valami nem jó már, változtatni kell, képes lesz magára szabni a világot. Lisa karakterével már több bajom volt: nem is a személyisége miatt, hanem a stílus miatt, amit az ő fejezetei kaptak.

Mi a kamasz, de igazából minden regényben a halálom? A nyavalygás.

Ha Lisa nem is kifejezetten nyavalyog, de nagyon közel áll hozzá. Hangulatában gyakran pont olyan, mintha vég nélkül nyavalyogna. Mondanom se kell, ez mennyire nem tetszett. Egyenesen utálta, és emiatt a karakterrel is ellenségesebb lettem.

Clark, Lisa barátja pedig kaphatott volna kicsit több kifejtést. Tesz dolgokat, amiknek nincs alapjuk. Alapvetően rendes, helyes srác, akinek a hibáit nagyítóval se találom. Az viszont egyáltalán nem derül ki, mi oka volt arra, hogy mindig leállítsa a barátnőjét, amikor forrósodni kezdett közöttük a helyzet. Mivel ez Lisa számára központi téma, számomra érthetetlen, hogy az egész regényben nem kerül elő a kérdés, hogy miért.

Cselekmény, esemény különben nem sok van benne. Sol összebarátkozik a párossal, egyre messzebb merészkedik, majd miután Lisa okoz egy törést, együtt tovább tudnak lépni. Ennyi az összes cselekmény, inkább az érzelmi oldala erős a kötetnek.

Pozitív üzenetekkel van tele, és nincsenek is nagyon szájba rágva. Kiemelten fontos szerepet kap az önmegvalósítás, a kommunikáció és figyelem fontossága.

El lehetett olvasni, voltak érdekes részei is, de van ennél jobb is.

Nagyon logikátlan barátság - Mint ifjúsági: 70% van eredeti ötlete, hitelesen közelít a kamasz lelkek felé, a végére mese.

Szubjektíven: 65% fura volt, hogy a drámai jelleg ellenére milyen véget kapott és Lisa…