Nyomozós, baráti társaságos, régi titkokat felszínre hozó.

28 éve 5 jó barát az érettségit megünnepelve kiment a bányatóhoz. A többségük elvágyódott innen: egyetemre, bárhova, csak szabaduljanak már! Csatlakozott hozzájuk egy testvérpár, fiú és lány, akik cicáztak kicsit velük. Mire kiderült, hogy a lúzernek tartott művészpalánta, a gitáros Simon, akinek megvalósul az álma: bevették egy menő zenekarba, holnap már indul ázsiai és európai turnéra. Másnap reggelre a fiú holtan lebeg a bányatóban. Anna kamasz lányával költözik ide, hogy átvegye a rendőrség vezetését. Súlyos terhet cipelnek, egy súlyos betegségben elvesztett férjről és apáról. Simon anyja fokozatosan közelít hozzá, és elülteti benne a kételyt, hogy igazából nem baleset történt. Elisabet az igazat szeretné, és Anna is így van vele. Újranyitja a nyomozást, nem sejtve, ezzel mennyi titkot és fájdalmat szabadít ki.

Bár a regény a skandináv közegből érkezett, sok tekintetben nem tenném bele a skandináv krimik zsánerébe. Már mindenki tudja, de azért átvesszük újra, ahhoz milyen jellemzőknek kellene megfelelni:

• sok tekintetben szerencsétlen, de a munkában zseniális nyomozó.
• iszonytató bűnök, sötétség és reménytelenség a mindennapokban, a hangulatban.
• társadalmi üzenet.

Akkor nézzük őket sorra!

Anna annyiban megfelel a zsánernek, hogy van egy titok a múltjában, és a gyász, amit fel kell dolgoznia. De egyik sem olyan szintű, hogy olyan elveszett és reménytelen legyen, mint a zsáner nyomozói. Ha megvan a gyászfolyamat, újra egész ember lehet. Plusz, Anna nem olyan zseni, mint amit a zsánerben várunk. Nekem nagyon átlagosnak tűnik, nem egy skandináv Sherlocknak. Talán ezért kap a múltbeli traumája, a lányával való kapcsolata nagyobb hangsúlyt, mert inkább magánszemélyként, mint nyomozóként látjuk.

A múltbeli eset, ami igazán történet a fiúval, tragikus. Természetesen nem mesélem el pontosabban, de nem az iszonytató kategóriába esik, messze nem. A sötétség és reménytelenség nincsen mindenre rányomva. Itt sem egy Disney mese kulisszái között mozgunk, de nem kapott el az érmetszés hangulatisága a történettől és annak stílusától.

Végül, ami miatt leginkább nem tenném a zsánerbe, nincs meg benne a társadalmi mondandó. Itt olyan bűnöket követnek el, melyeknek nincsen a közösségre kapcsolódási pontjuk. Irigy gyerekek, túl büszke férfiak, érző szívű asszonyok, nyereségvágy dominálnak, melyek egy krimibe jók, de nem olyan társadalmi kérdéseket feszegetnek, mint a háborús bűnök vagy a prostitúció, amit a skandináv krimik vesézgetnek.

De kriminek korrekt, nem is kell, hogy feltétlenül skandináv krimi legyen.

Anders de le Motte korrekt mesélő, aki erős hangulatot teremt. Emberekről mesél, és olyan bűnökről, melyet a mindennapok emberei követnek el és élnek együtt a következményekkel. Nekem sokkal jobban tetszett a regény azon része, mely a múltban játszódott. Ott remekül megvan a közelgő balsors feszültsége, míg a jelenben egy lassú nyomozás halad egyre előbbre, lényegesen kevesebb feszültséggel, bár Motte helyenként pörgeti a cselekményt.

Depresszióra nem írnám fel, de krimi olvasóknak elfér a polcán.

Halálos ősz - Mint krimi: 75% hangulatokkal, érzelmekkel játszik, a szerkezete olvastatja, nem a nyomozás.

Szubjektíven: 65% a múlt és jelen összemosása tetszett, de a krimi nagyon semmilyen nekem.