Fülszöveg: 

Österlen kisvárosában gyilkos garázdálkodik. A helyi sztáringatlanost, Jessie Andersont holtan találják az egyik bemutatandó házban. Peter Vinston, a kissé bogaras felügyelő veszi kézbe a nyomozást, noha csak a kényszerszabadságát tölti az idilli svéd városkában. Tove Esping, a kissé zöldfülű, de rendkívül ambiciózus helyi rendőrgyakornok siet a segítségére. E sajátos kettősnek még azelőtt kell rájönnie, kinek a képében lépett színre a halál, mielőtt túl késő lenne.

Szerintem: 

Pontosan tudjuk, hogy a skandináv krimik milyen sötétek, reményvesztettek, borúsak tudnak lenni. Szeretem őket ilyennek, de azért óvatosan kell adagolni, a hangulatom tartósan le tudják nyomni. Talán ezért is tetszett ennyire ez a kétkezes történet –

könnyed skandináv krimi? Nem sűrűn akad ilyesmi a kezembe.

Pedig A halál színre lép ilyen. Könnyed és mulatságos. Miközben azért a zsáner elemei is megvannak benne, csak visszafogottabban, hogy ne az ereinket vágjuk a végén, inkább mosolyogjunk egy-egy szereplőn vagy helyzeten.

Van egy nyomozónk, Peter Vinston, aki nem egy két lábon járó világfájdalom. Stílusos, jól öltözött, jó nyomozó – ugyan a házassága felbomlott, keveset látja a lányát és éppen egy betegséggel is viaskodik, de nincs világvége hangulata. Alakítja az eseményeket, megtalálja a helyét és nem kell sajnálni, vagy a fájdalmait átélni. Pozitív, igyekvő szereplő, olyan tulajdonságokkal, amelyek emberivé teszik. Mint az, hogy a volt felesége új párját nagyon nem akarja kedvelni, ami szinte lehetetlen küldetés.
Működik a kémia az új, ideiglenes társával. Szépen hozza a regény a rutinos és zöldfülű nyomozó összeszokásából és megismerkedéséből fakadó ismerős jeleneteket. Közben azért egy-egy csavarral – Peter pl. elég nagyot néz, amikor megismerkedik Tove párjával.

Van egy gyilkosság – vagy baleseti halál? – amelyben egyszerre megvan a komikus elem, a tragédia meg egy kis botrányelem is. A vidék nyugalmát felforgató, ingatlanfejlesztő celeb halálosan rázuhant a szoborra, amit a kisvárosnak akart adományozni. Van benne morbid humor, már ebben a halálmódban. Mivel sokan gyűlölték, lehetőség is akadt a gyilkosságra, lehet nyomozgatni.

Kriminek pedig korrekt a regény. Megy szépen végig a nyomokon, gyanúsítottakon. A történetből jön, meglepő a gyilkos személye, és mégsem a semmiből húzta elő a szereplőpáros. Jelen volt, utólag az utalásokat is megtalálni a gyilkos személyére és indítékára.
Amitől humorossá válik, azok a kisvárosi figurák, akik ügyködtek körötte, és most gyanúsítottként megjelennek. A volt cirkuszos, visszavonult meleg, vagy a vidékvédő néni, akinek nagyon nem tetszettek a fejlesztések. Mindenkinek sikerül valami olyan jellegzetességet adnia a szerzőknek, ami egyedivé teszi őket, humorossá, de azért nem karikatúrává, ami reális veszély lehetett volna. Gondoljunk csak bele: nyugdíjas, szinte törpe cirkuszos akrobata, aki ráadásul homoszexuális is? De itt hihető figura lett, nem egy vicc.

Könnyedebbé teszi az a bulvár oldal is, amit a halott, Jessie celeb léte a történetbe hoz. Szappanoperába illik az előtörténete, és azt is vesézgetik. Jelentősége is lesz, és ez tetszett is benne. Nem csak egy könnyed, szórakoztató történetelem, kell a megoldáshoz.

A társadalmi töltetet a vidékfejlesztés adja neki. Mit nyer és veszít azzal a meglevő közösség, ha a vízpartját beépítik? Mindkét oldal érvei itt vannak, és az is szimpatikus volt, hogy a végére eljutnak a béka szakaszba, az ezzel kapcsolatos konfliktusra is lesz megoldás.

Nem rohan végig a cselekményen, kényelmes, de azért nem túl mesélős. Végig kell érni a cselekményen, a nyomokon és nem lett túl hosszú sem a kötet. Így nagyon nem is lehetett kitérni, de nem is kellett.

Lehetne egyes cselekményszálakon vagy jellemvonásokon rugózni, de nekem most tetszett így ez a történet. Skandináv krimi is, de könnyed is, jellegzetes és humoros figurákkal.