Nyomozós, emberkereskedelmes, háborús bűnös, családi vészhelyzetes.

4 hónap telt el, hogy a pedofil pap elrabolta Sean-t, és végzett Katie barátjával. Lottie igyekszik összetartani a családot, a gyerekeit, de még ő maga is törött a férje elvesztése miatt, és nem veszi észre, mekkora a baj. A mindig erősnek tűnő Chloe lassan teljesen összeomlik, az önbántalmazásba kezd. Ebbe sétál bele egy külföldi nő a kisfiával. Segítséget kér, majd felszívódik. Lottie beleveti magát az ügybe, és az új gyilkossági ügye is, mintha ide csatlakozna. Egy külföldi, terhes nőt gyilkoltak és csonkítottak meg, majd dobtak ki. A rejtélyes Mimosa eltűnt barátnője lenne? Hova tűnt a nő a fiával? A szálak a balkáni háborúba vezetnek, és szerv- és emberkereskedők nyomára, mely sokkal jobban érinti az asszonyt, mint elképzelhette volna. A férje nevét is ide rángatják, a lánya is az ügybe keveredett, sokkal jobban, mint bárki sejthette volna.

A folytatásoknak megvan a maga szabályzata. Hogy benne kell lennie mindennek, ami sikeressé tette az előző részt. Csak éppen minden fokozottabb legyen: látványosabb akció, nagyobb dráma, filmen azt mondanám, magasabb költségvetés. Gibney jól belehúzott, és szépen kipipált minden tételt.

Annyira, hogy annyira skandináv krimit idéz a regénye, amennyire egy angolszász krimi skandináv lehet. Mert mi is kell a skandináv krimibe:

1: nyomorult, de munkában megszállott és jó nyomozó – Lottie abszolválja, könnyeden. A munkába menekül a magánélete gondjai elől, a gyerekeinek is előbbre veszi az ügyeit, amiket meg is old. A magánélete meg katasztrófa: gyászolja a férjét, miközben valami van közte és a társa között. Az egyik gyereke titokban vagdossa magát, a másik poszttraumás stresszben szenved, a harmadik meg titkolja a terhességét. És Lottie semmit nem vesz észre, folyton csak úgy érzi, majd később foglalkozik a problémákkal.

2: brutális tettek. Az emberrablás és prostitúcióra kényszerítés alapból elég kemény, de itt még bejön egy szervkereskedős vonal is. Hogy a regény szóhasználatát kölcsönözzem, olyan helyre jutunk, ami egy vágóhídra emlékeztet. Csak itt nem marhákat szednek szét… megrázó. Horror és sötét thriller szintre nem megy el a történet, de egy-egy ponton közel áll hozzá.

3: társadalmi mondandó – ez talán kicsit erőltetett, de előszedi a háborús bűnök témáját. És nem olyan régi esetekben, mint a VH.

Amiért mégis más, ennek nincs olyan sötét hangulata. Nincsenek hosszas, depresszióba süllyedő leírásai. Sokkal jobban pörög a cselekmény, több a párbeszéd, lényegesen könnyebb haladni a cselekménnyel.

Javul Gibney elbeszélői technikája is. Sokkal gördülékenyebb ez a történet, mint az előző volt. Olvasmányos, jól szerkesztett.

Már látszódik, hogy fog összeállni a trilógia. A magánéleti szálak, a részek traumái kötik össze a regényeket, mert a krimi teljesen önálló és érthető. Akár megcserélve is lehetne olvasni a magyarul eddig megjelent két részt, nem sérülne a cselekmény.

Összességében korrekt krimi, ami tetszett, minden skandináv beütéssel együtt. Már várom a záró kötetet is, mi lesz a nagy finálé?

Az elrabolt lányok - Mint krimi: 80% okos szerkezet, skandináv krimis családi gondok, gondolatébresztő.

Szubjektíven: 85% Lottie-val még mindig barátkozom, de a sztori jó és sok a dráma is.