Ritmikus, ötletes, kottás.
Itt jönne a fülszöveg, de egy ilyen kötetnek milyen tartalmi összefoglalót tudok írni? Rájöttem, nem is érdemes próbálkoznom vele. Az előadás dalai vannak a kötetben, kottával együtt. Így mese helyett a kedvencem pár sorát fogom ide másolni:
Nagy a világ, az égig ér,
De van ez a föld, ami kezünkbe fér.
Itt nevet a nap, sugara ránk,
Rajzol egy pályát a deszkapalánk.
és a tél, és a nyár,
és a fák, az akác,
és a kert, és a ház,
és a házból a srác,
te meg én,
ugye szép,
soha nem szakadunk,
gyere mondd, hogy a Grund mi vagyunk.
Álljunk bele ha kell,
Bármi jöjjön is el
Legyen szabad a Grund.
Véssük ide ma fel,
Hogy megmarad ez a hely,
Vagy egyszer belehalunk.
Nem ebben van a legtöbb nyelvi lelemény, talán nem is ez a legjobb dal benne, de a szívemhez ez áll a legközelebb.
És most bajba vagyok, mert mit lehet elemezni egy kottás könyvön? Még csak viszonyítási alapom sincs, mert mióta vége lett az általános iskolai énekóráknak, nem is láttam kottákat. Hála égnek, középiskolában inkább zenetörténetet tanultam és klasszikusokat hallgattunk, nem az énekléssel kínoztak.
Amit én tudok értékelni a kötetben, azok a dalok szövegei. Nem is annyira dalszövegként, mint inkább versekként olvastam őket. Igaz, a CD is megvan, lassan rongyosra hallgatott formátumba, és a dallamok is a fülembe csengenek. Talán így az igazi, mert kiemelten fontos a ritmus ebben a műfajban.
Ami elsőre megfogott, az a szövegek jópofasága. Tele van ötlettel, humorral, az egész nagyon feelgood és hangulatos. Még az olyan dalok is, mint a Pásztor testvérek kisebbeket zaklatós indulója is, tele van ötlettel, szójátékokkal, és játékosan kellemes, bármit is gondoljunk a testvérek karakteréről vagy tetteikről.
Talán két dal van, ami hangulatilag nagyon más. Bocs, utána számoltam, 12-ből három. A fent is idézett Mi vagyunk a grund, amiben pont az van benne, amit az általánosban az emberbe nevelnek a Pál utcai fiúk kapcsán. A hazaszeretet, az otthon és az összetartás dala. Ez érzelmileg sokkal fennköltebb. Aztán, amikor Geréb vissza akarja könyörögni magát. Abban dráma van, és talán a legnagyobb konfliktus. Az a vérvörösen záró sor… hátborzongató, főleg a zenével – énekkel együtt. Végül, amin szem nem marad szárazon, ha összekötjük a cselekménnyel, Nemecsek halála. Nem is ragozom túl, az egyszerre felemelő és nagyon mélyen fájdalmas.
Ami nálam dobott volna az összképen, ha az előadásból a képek nem egy blokkban vannak a végén, hanem a dalok elé kerülnek be, elosztva.
Az előadás szép emléke, különben, akiknek tetszett, ez remek emlék róla és szuvenír.
A Pál utcai fiúk daloskönyv - Mint daloskönyv: 80% a szövegek adják maguk, a kotta nagyméretű, és a képek is feldobják.
Szubjektíven: 75% verseskötetként értelmeztem, és bírom a szövegeit. Játékos, tartalmas.
