Vallomásos, nyomozós, karakteres, régi titkos.

Joe Talbert az anyjától keveset kapott: az apja nevét, rendszeres verést, és állandó bűntudatot. Mert Joe küzdött, kitört és elment egyetemre. De az anyja mindig képes visszarántani, a vérét szívni, mert Joe az öccsét nem tudta magával vinni. Most is éppen egy egyetemi projekten kellene dolgoznia, de az anyja bajba keveredett. Joe próbál megoldást találni, miközben készítenie kell egy interjút. A véletlen Carl Iverson útjába sodorja, aki 30 évet ült egy kamaszlány megerőszakolásáért, meggyilkolásáért és a holttest felgyújtásáért. Joe nem éppen őt képzelte el az interjú alanyának, de jobb nem akad. És a történetet hallgatva lassan gyanú ébred benne: nem is Carl volt a gyilkos és az erőszakoló! Még a halála előtt igazságot akar szolgáltatni a férfinak, bármi áron – szerencsére a helyes szomszéd lány hajlandó segíteni.

A Könyvmolyképző Kiadó könyvei közül egyre biztosabb, hogy a Kristály pöttyösek lesznek a kedvenceim. Jó, más is akad náluk nagyon jó, de ebbe a sorozatba kifejezetten erős kötetek kerülnek be. A Temetni jöttünk is nagyon tetszett, észre se vettem, hogy végigértem a 400 oldalán, csak olvastam megállíthatatlanul.

A szerzőnek ez volt a debütálása, és sikeres is lett a regénye. Nem hiába, sok tekintetben tökéletes thriller, ha azért a legjobbaktól még pár árnyalat el is választja.

Ami a leghamarabb feltűnik majd, hogy mennyire jól vezeti és láttatja a cselekményt. Nincs túlzsúfolva eseményekkel, de mégis izgalmas lesz, feszült és kitölti a kereteit. Nem kell több akció, így is tartalmas és nem untatott egy percre sem. A cselekményszálak sokfélék, és jól állnak össze. Bár thriller a műfaj, sok más is észrevehető benne. Van egy erős krimi szála. Van az, amit kamaszos fájdalmasnak hívok, de most a családi dráma is helytálló lenne. Van egy laza szerelmi szála. Minden a helyén van benne, és tényleg ki lehet szemezni belőle azt, ami az olvasónak legjobban tetszik: szerelmet, akciót, nyomozást, vagy éppen brutális drámát – de még egy háborús regényes betéte is van. Tényleg, nagyon sokszínű!

Karakter- és cselekményközpontú történet, talán a karaktereket erősebbnek érzem, mint a cselekményeket. Nagyon fontos, hogy mindazt, ami történik velük, hogyan dolgozzák fel a szereplők. Elsősorban Joe, aki egyben az elbeszélőnk is. Mégis, nemcsak őt, a többieket is úgy ábrázolja a szerző, hogy a tetteik és mögöttük a motivációik érthetőek, embereik és egyszerre lehet drukkolni nekik, és gyakran sajnálni is őket.

Ha gyengeségre szeretnék vadászni, nem lövök sok vadat. Ami a legjobban feltűnt, hogy a rutinos nagyok durvább csavarokat tudnak logikusan, mégis meglepően levezetni. Itt is van természetesen csavar, logikus is, de nem sikerült tökéletesen elterelni a nyomokról a figyelmet, így alapos olvasással ki lehet találni, mi vár ránk a történet végjátékában.

De nem is erre tenném a hangsúlyt, hanem a könyv jóságaira. Az érdekes cselekményre, a jó elbeszélésre, és a szerethető, gyakran tragikus sorsú szereplőire.

Még az is kiemelhető, mennyire pozitív üzeneteket hordoz. Az egymásra figyelésről, második esélyekről, a tragédiákon való felemelkedésről, az élet jó megéléséről mesél. Igen, néhol humorral is, szintén jó pont. Tartalmasnak találtam a szórakoztatás mellett.

Zárt, kerek sztori, folytatás tehát nem várható, de nem is kell. Ez így pont kerek.

Temetni jöttünk - Mint thriller: 85% jó alapötlet, okos kibontás, emlékezetes szereplők, ha néhol sablonos is.

Szubjektíven: 95% bírtam a karaktereit, tetszett a történet, remek első regény! Tetszett.