Fülszöveg: 

Sadie-nek ​nem egyszerű élet jutott. Egymaga nevelte a húgát egy elszigetelt kisvárosban – holott ő is szinte egyedül nőtt fel –, és próbált normális életet biztosítani neki, miközben mindent megtett azért, hogy talpon tudjanak maradni.

Ám amikor Mattie-t holtan találják, Sadie egész világa romba dől. A felszínes és félresiklott rendőri nyomozást követően Sadie elhatározza, hogy maga keríti kézre a húga gyilkosát, így néhány bizonytalan nyomra támaszkodva nekivág az országútnak, hogy megtalálja a tettest.

Amikor West McCray – egy rádiós újságíró, aki Amerika elfeledett kisvárosairól vezet műsort – véletlenül fültanúja lesz Sadie történetének egy helyi benzinkúton, megszállott kutatásba kezd, hogy a nyomára bukkanjon. Podcastet indít arról, ahogy lépésről lépésre felgöngyölíti Sadie történetének mozzanatait, és próbálja kideríteni, mi történt, reménykedve, hogy még azelőtt talál rá a lányra, hogy túl késő lenne.

Szerintem: 

Az elején nagyon rákattantam. Nehéz is megfogni, mennyire. A könyv első felét annyira faltam, hogy megszüntette köröttem a külvilágot.

Részben a formátuma miatt. Az

utóbbi hónapok alapján kimondhatom, hogy bejön ez a podcast formátum. Könyvekben, sorozatokban is egyre sűrűbben választják a krimi keretének. (Esetleg dokumentumsorozatot forgatnak, ilyenbe is botlottam bele nem egyszer.) Szeretem, ahogy ezzel lehet játszani. Képanyag – itt mondjuk pont nem jellemző. De interjúk, egyéni gondolatok, az események lekövetése, a műsor részeinek megjelenítése, ezek mind formailag izgalmasak.

Mellé téve egy negatívot: fura volt a kettőzés. A történet nem csak a podcast, ami időrendben halad végig az eseményeken. A lányok múltján, a történteken, Sadie eltűnésének körülményeiig és a követésén. Mellette konkrétan és hagyományos regényformátumban Sadie nyomában is járunk. Az ő szála ott indul, hogy autót szerez és elindul a maga útjára. Két sík között váltunk: podcast és Sadie. Meglepett, de a regény, Sadie szála érdekelt most kevésbé.
Pedig, Summers ebből is igyekezett többet kihozni. Bejött, ahogy a két síkból mi okosabbak lehetünk, mint a szereplők a külön világaikban. Mi gyakran Sadie kapcsán tudtunk olyasmiket, amiket a podcast készítői, hallgatói csak nagyon nehezen és sokára fejtenek meg. Mint azt is, hogy Sadie nem a soha nem ismert apjának a nyomdokaiba halad, hanem az anyja egyik volt barátját kutatja, aki zaklatta őt gyerekként és akit a húga gyilkosának tud. Annak megvan a maga feszültsége, ahogy drukkolunk, hogy a podcast is irányba álljon és összeérjenek a szálak.

Jó sok a rejtély és a félreértés. De ezek mozgásban tartják a történetet. Így van tempó, rejtély és egyedi feszültség a két idősík között. Mit drukkoltam, hogy a podcast készítő is jöjjön rá, hogy álnevet üldöz, nem igazi embert.

Nem akasztott meg, de azért elborzasztott a minden mögötti igazság. Fojtogató – ez jó szó rá. Ez már nem popcorn véres, hanem olyan eset, amiért komoly büntetéseket kellene osztani. Ezekben is megvolt az izgalom, csak éppen fogtam a fejem, hogy milyen mocskos dolgok létezhetnek. Sokféle és lelki nyomor van benne, amit meg kellett emészteni.
Sok pszichésen izgalmas – sokat gondolkoztam Mattie, Sadie meg az anyjuk kapcsolatán. Attól függően, hogy ki kap szót – akár a podcast, akár Sadie belső története –, más a helyzet. Teljesen más anyának tűnik a lányok anyja, attól függően, ki beszél. Hozzátéve, semmilyen nézőpontból jó anyának nem lehet nevezni. De azt képtelen voltam eldönteni, hogy Sadie-t tényleg utálta, vagy sem. Szépen végig lehet követni a szereplőket, mi és hogyan hatott rájuk. Hogyan kapcsolódnak egymáshoz.

Folyamatosan változott az érzelmi viszonyulásom a szereplőkhöz. A legérdekesebb különben az, amilyennek Mattie-t láttam. Sadie annak ellenére imádta, hogy a húga rémesen bánt vele. Ő volt anyuci kicsi és elkényeztetett lánya, mert Sadie mindig falazott, hogy ő ne érezhesse, hogy az anyjukat a napi belövésen túl nem sok minden érdekli. De ő is el lett hagyva, és mivel az anyját imádta, rá nem haragudhatott. Maradt céltáblának Sadie, aki vele maradt, aki az iskolát is abbahagyta érte, aki a pedofil mostoha figyelmét magára vonta, csak Mattie ne sérüljön. Mattie is áldozat, kiskamasz volt, de olyan sok minden volt benne, ami utálatos. Ugyan Summers érzelmileg felépíti, Sadie miért tett meg mindent érte, hogyan szerette, akkor is sűrűn éreztem úgy, hogy nem érdemelte meg. Ha nem is ekkora, de pofon kellett volna neki az élettől, hogy reálisabb képe legyen a valóságukról. Túl nagy ébresztőt kapott.

Jó sorozatalapanyag lenne. Kifejezetten filmszerűen is van megírva. Szinte látom lelki szemeim előtt, hogy lehetne részekre szedni és egyre közelebb jutni a megoldásokhoz. Érzelmileg erős, van egy kidolgozott pszichés oldala. De nincs túlírva. Szerettem az arányt, ahogy belső és külső események zajlottak.

Korrekt krimi, fájdalmas történettel és olyan szereplőkkel, akiket nem lenne egyszerű skatulyákba rendezni. Van, aki vegytisztán gyűlölhető. Más nem ilyen egyértelmű, ahogy a szimpátia sem osztható könnyen mindenkinek. Vannak ellenszenves húzások benne, a vége is ilyen – adni akar egy kis reményt, hogy Sadie még akár élhet is. Felhívás, hogy jöjjön haza. De nem tudom elképzelni, hogy életben lenne. Az én fejemben a húga után a pedofil Sadie-t is megölte, csak közben olyan sérüléseket szerzett, hogy maga is belepusztul. De a lényeg, hogy megrázó, jó krimi, érdemes volt elolvasni.