Ügyeskedős, túlélésért küzdős, politikai, ármányos, kalandos.

Jazz Bashara még gyerekként lett a Hold lakosa. Bár kiváló képességei vannak, nem állt be a robotok közé, hanem más módon igyekszik boldogulni és meggazdagodni. Futárként dolgozik, és a Földről csempész be egy barátja segítségével illegális anyagokat. Például a milliárdos Trondnak szivarokat. Trond ismeri a lány mérnöki és szerelői kvalitásait, így egy kisebb vagyonért egyéb munkával is megbízza: szabotálja a Sanchez Kohó begyűjtő robotjait, így Trond felvásárolhatja a céget. Jazz belemegy, kieszel egy tervet és belevág a megvalósításba. Nem is sejti, hogy egy halálos játszmába csöppent, melynek tétje a Hold további jövője és gazdasága. Jazz így nem elégedhet meg a puszta túlélése biztosításával, az otthona jobb jövőjéért is küzdenie kell.

Andy Weir hatalmasat ment a Marsival, amit a többség Mentőexpedíció címen jobban ismer, hiszen a belőle készült film ezt a magyar címet kapta, majd ehhez igazodva a filmes borítós kiadásra az Agave is ezt a címet nyomta. Azért nekem marad Marsi…

De nem is ez a lényeg. Hanem, az Agave kihozta a szerző újabb regényét is, ami szintén sci-fi, kalandregényes elemekkel, tudományos alapossággal. Merték is ajánlani mindazoknak, akiknek a Marson ragadt űrhajós története bejött. Beszereztem én is. És most azonnal le is írom, hogy a Marsi tetszett jobban. Nem rossz az Artemis se, csak a másiknak jobban bejött a története és a humora.

Amit bővebben kifejtve, a Marsi kaland- és túlélő regény zsánerrel mixelt sci-fi volt, jópofa naplós formátumban. Ezzel szemben az Artemis politikai és gazdasági thrillert kever a sci-fi zsánerrel – napló helyett klasszikus elbeszélés levelekkel feldobva. Akinek ez jön be jobban, az Artemis fog neki jobban tetszeni. A hozzám hasonlóaknak meg a Marsi.

A cselekmény lassabban indul, de ez indokolt is. Egy holdi várost kell bemutatnia a szerzőnek, és a tőle megszokott alapossággal mindenféle szempontból megismerjük az Artemis életét. A puszta felépítésétől kezdve a technikai részleteken át a gazdaságát, társadalmát, a lakóit. Ez lassítja a cselekményt, és a sok technikát nehezebb is befogadni, bármennyire is szórakoztatóan tudja Weir átadni a szakismereteket is. Ezt követően a cselekmény felpörög, és igazán izgalmas tud lenni a mindenféle machinációval, akcióval és személyes szállal. A múlt a levelekből elevenedik meg, bár ez nem annyira a cselekményt dúsítja, hanem a magyarázatokat adja meg a jelen eseményeihez. Mindenesetre okos könyv, gondosan megszerkesztve.

A humora – miért tetszett kevésbé? Mert maradt a férfias humor, amivel nem volt bajom, amíg a főszereplő is pasi volt. Most viszont egy Jazz van, vagyis Jasmine. (Azért poénosnak tartom, hogy a holnap sorra kerülő Jasper Dent regény hőse, Jasper is a Jazz becenévre hallgat.) Egy lánytól furának tartom ugyanezt a stílust. De mivel Jazz alapból is nagyon fiús, a végére megbarátkoztam vele és a szerintem túl férfias stílussal is.

Jó karaktereket is kaptunk, ha nekem nem is a főszereplő lett a kedvencem. Valamiért a szociálisan béna mérnök, Svoboda lett a szimpatikus figura. Jókat mosolyogtam rajta…

Nem is mondtam, már ennek is elkeltek a filmjogai. Vajon ennek is lecserélik a címét majd?

Artemis - Mint sci-fi: 90% humoros, de mellette okos, átgondolt is. Világépítés és cselekményközpontú.

Szubjektíven: 75% idő kellett, amíg beindult. Nekem Jazz túl fiús hős, de a végére bírtam őt.