Mágikus, háborús, kalandos, hősies.

Mindenki érzi, hogy a világa a feje tetejére áll. Kell a mágiáját elzáró bilincsekben szenved, és halni is kész, hogy szabaduljon, és menthesse a városát és testvérét. Lina érzi a Kell életét fenyegető árnyat, rohan őt megmenteni. Rhy Kell ereje nélkül haldoklik, és a királyi család tehetetlenül ül mellette, míg egy mindennél sötétebb erő Vörös Londonba érkezik. A Fehér Londonból hazatérő Kell és Lina együtt időt tudnak nyerni a világuknak, de Fekete London királya mindent akar. Elkezdi megfertőzni az embereket, és megfojtani a világot. A kevés túlélő a palotába zártan keresi a megoldást, míg legendák születnek: a három antariról, akik veszélyes küldetésre indulnak egy esélyért. A hercegről, aki őrzi alvó városát. A királyról, aki utolsó leheletével is a városát védte.

Ezzel a sorozattal szerettem meg Victoria Schwab könyveit, és a zárlat elolvasása után ezt kell mondanom, felrakta a koronát a történetre. Epikus, gyönyörű, hősies, és pont annyira fájt, hogy olvasni akarjam tovább.

Igen, mert egy nagy történet nem attól lesz nagy, hogy a végére minden happy end és boldog. Nem, a győzelemnek mindig ára van, és ezt Schwab hősei is megfizetik. Lesznek nagy áldozatok, halálok, olyan sebek, melyek sosem gyógyulnak be. De ettől van az egésznek mélysége, mert valahol ettől nagyok a hősök és a történeteik. Küzdenek, győznek, de az áldozataiktól válnak igazán hőssé. Igen, nekem az egyik áldozat különösen fáj. Az a seb, ami a kedvenc szereplőmön soha nem gyógyulhat be. De tudom, ennek így kellett lennie. Ahogy ő maga is megfogalmazza, a fájdalom az emlékeztető, hogy még él. És túlélte, lehetősége lesz az életre, melyre mindig is vágyott, és egy olyan társsal, amiről álmodni sem mert.

Az elejétől a végéig izgalmas, kalandos. Az első 100 oldal tömény izgalmas és harcai után erősen fogtam a fejem, mi fér ebbe még bele, de Schwab ezt nagyon kitalálta. Minden szereplőnek megírta a maga nagy kalandját és áldozatát, hogy egyszerűen nem lehetett letenni és félbehagyni a kötetet. Volt itt titkos kalózpiac, sötét mágiából épült kastély és hadsereg, király elleni merénylet, egy remek szerelmi szál.

Ami külön megérdemel egy piros pontot. Már az Archívum sorozatban is kiemeltem, mennyire tetszett, hogy nem hagyományos a szerelmi szál. Itt kettő is akad, amibe az ember szíve beleszakad. Kell és Lina, akik végre nem küzdenek az ellen, amit éreznek. Rhy és Alucard, akik elkezdenek hinni és megbocsátani. Nincsen nyálas rész, nincsenek szerelmi vallomások, ezek a szereplők éreznek és cselekszenek.

A karakterek pedig nemcsak fejlődnek, de összetettek, és rengeteg árnyalatuk van. Még a legnagyobb hősnek is vannak hibái, és akit két köteten át legszívesebben megütöttünk volna a gonoszságáért, most az egyik legnagyobb hőssé tud emelkedni. Iszonyatos ívet ad Holland figurájának az írónő, egy regényre elég lenne az is, ami vele történt.

Tetszett, hogy mennyire pozitív értékekkel van tele a kötet. Hogy a szerelem, a testvériség, a hűség, a bátorság, az önfeláldozás mekkora erények. Ünnepli őket. Hogy mekkora ereje van a második esélyeknek, hogy a hit hegyeket mozgathat meg.

Kalandos, izgalmas, fordulatos, megható. Nagyon imádtam, díszhelyet kap a polcomon.

A fényigéző - Mint fantasy: 100% ötletes, egyszerre okos, érzelmes, de akciódús is. Tele kreativitással.

Szubjektíven: 95% remek zárlat, aminek csak egy pontja fáj, de az is tökéletesen logikus.