Terroristás, akciós, világnézeti, rémálomszerű.

Bob Petersen egykor még arról álmodott, hogy író lesz. De az egyetemen szerelmes lett, megnősült, majd gyermeke született. Így középiskolai tanár maradt, akinek a család az első. Bob aggódik értük, érzi, hogy egyre nagyobb a fenyegetés az iszlám terroristák miatt. Fegyvert vesz, amit titkon az iskolába is magával hord. Azon az átlagos hétköznapon is így tett. De a nap hamar vált rémálommá: több iszlám terrorista közép- és általános iskolákba vette be magát, ahol irtani kezdték a gyerekeket és tanárokat. Bob iskolája is egyike a megtámadott helyszíneknek. Bob menti a lányát, majd a többi gyereket, szembeszáll, miközben odakint egyre nagyobb a káosz és a kormány tehetetlen.

Írtatok már azért, hogy magatokból kiírjatok egy félelmet, érzelmet? Mondhatni, terápiás céllal. Napló, álomnapló? Meggyőződésem, hogy William R. Forstchen többek között ilyen okból is írta meg ezt a regényét. Még a történetben is benne van egy olyan kezdőjelenet, amikor a kormány rossz intézkedései és a terror veszély kapcsán Bob az interneten osztja meg a félelmeit. Forstchen író, ő beleöntötte őket egy regénybe.

És miért mondom, hogy a félelmeit dolgozza fel benne? Mert összehasonlítva a Később trilógiával, amelyben szintén terrortámadás éri az Államokat, ebben nincs remény és a jövőbe vetett hit. A Később világában születhet jobb a katasztrófák és veszteségek után, ott túl lehet élni. Most viszont olyan sötét képet vizionált nekünk a szerző, melyben győz a terror.

Felvállaltan is az volt a célja, hogy figyelmeztesse az embereket, és egyfajta szemnyitóként rámutasson, hogy maga a gondolkodásmód rossz. A hamis biztonságérzet, melyet a terroristák ki fognak használni. Máshogy gondolkodik Kelet és Nyugat, ezt pedig nem értik meg az emberek. Itt a gyerekek kapcsán nagyon jól megragadja a másságot: Nyugaton 1 vagy 2 gyerek van a családban, a gyerek érték. Keleten van 7-8 is, és könnyeden feláldozzák őket. Mi már nem rohanunk a halálba mártírként, ők megteszik. Mintha a nyugat dámázna, míg a kelet sakkozik. Ennek meg katasztrófa lesz a vége.

A sorok között kiolvasható az is, hogy mennyire a kormány hibája mindez, mennyire felkészületlen az ország. A külpolitika, de a belpolitika kritikája is, amely néhol erőteljesebben kiérezhető, máskor árnyaltabban, de végig éreztem a történetben.

Mindezen túl ez egy szórakoztató regény is, amiben egy tanár/apa a gyermekek életéért küzd egy Die hard szituációban. Kevés vonással is erőteljes, jellegzetes alakokat fest a szerző. Szerintem erre a legjobb Margaret, a tanárnő, akiben tuti mindannyian rá fogunk ismerni egy-egy ismerősünkre, akit nagyon szívesen kiosztanánk a viselkedéséről. Jellemző módon sok jó ember meghal, de a hozzá hasonló narcisztikus és idegesítő alakok életben maradnak…

Alapvetően cselekményközpontú a regény, de nagyon erős benne a társadalmi figyelmeztetés. Bob is ennek a megtestesülése, aminek minimum lennie kellene az embereknek, de a többség a birka, akit könnyen lemészárolnak. Tetszett, ahogy karakteroldal is megfért a történetben: több szereplő lelkét is megnyitja felénk a mindentudó elbeszélő, így még közelebb hozza a helyzetet érzelmi oldalra is.

Ez a regény felháborít, piszkálja az ember lelkét, és ez jó, mert pont ez volt a célja.

A harag napja - Mint akcióthriller: 95% üzenete van, aktuális, csak éppen szórakoztató formába öntve.

Szubjektíven: 90% izgalmas, jók az akciójelenetek, és átéreztem a regény üzenetét is.