Kalandos, rejtvényfejtős, összeesküvős, titkos társaságos.

William élete visszazökkent a normálisba, amibe beletartozik, hogy újra a normál iskolába kell járnia, ahol az egyik tanár kifejezetten rászállt. De ez sem lenne gond, ha a képességei rendben lennének. De néha megszédül, elájul, mintha valami nagyon nem stimmelne a fejében. Egyszer pont a legrosszabb helyen és időben: egy tévés műsorban kellene bizonyítania a kódfejtői képességeit, amikor hirtelen minden elszáll, és el is ájul. Nagyapja gyűjti be a fiút, és kezdődik meg a nyomozás. William érzi, hogy valamit eltitkolnak előle, és egy különös női alak is ezt a gondolatot ülteti el a fejében. Valami készül a Himalájában, amihez Abrahamnek is köze van, és a lurídium se nyugszik békén.

A skandináv irodalom egyre több zsánerben lesz megkerülhetetlen. A skandináv krimikről írtam már éppen eleget, fogok is még, így most koncentráljunk kicsit más zsánerekre. Megvan a maguk humora, ami néha abszurd, máskor dramedy, és nem egyszer fogtam már a fejem egy-egy svéd/norvég/dán könyvön, hogy lehet ezt ép ésszel feldolgozni? Hogy a Semmit bevitték kötelező olvasmánynak, az nem semmi. Nálunk maximum irodalom fakultáción adnám a 17-18 évesek kezébe.

És vannak sikeres skandináv gyerekkönyvek is. Az egyiket éppen az a Jo Nesbo jegyzi, akinek a krimijeit igyekszem lelkesen ajánlgatni nektek. De most nem Nesbo, hanem a norvég Bobbie Peers William Wenton sorozatának második része akadt a kezembe.

Az első részt nagyon szerettem, volt benne eredeti ötlet, sok kaland és az egészben volt valami friss. Sokkal jobban emlékeztetett a da Vinci kódra, mint a Harry Potterre, ami korunk gyerekkönyveire nagyon rányomta a bélyegét.

A Kriptoportál sajnos nem tetszett annyira, mint a sorozat nyitánya. Abban elvarrták a szálakat, így most újra kellett nyitni az ügyet, és úgy kellett valami rejtélyt belevinni, hogy már ismerjük a világot, a szereplőket és William képességeit is. Éreztem is, hogy nem ez az igazi kaland, a fontos regény, csak annak az előkészülete.

Pontosabban, itt behoz a szerző pár új szálat és rejtélyt, de a válaszokkal adós marad. Előkészít egy újabb nagy csatát, a regény világának bővítését, de majd csak a harmadik részre. Sajnos sok szerző használja a trilógiája középső részét átkötésre, egyfajta tölteléknek, és most is sajnos ezt tapasztaltam.

Ami menti a képet, hogy mindezt kalandokba csomagolja. Ha az eseményekre nem is lesz nagy hatása, de egyik rádöbbenéstől a másikig izgalmak közepette jut el William. Visszatérnek a régi barátok, és nyomozgatnak együtt. Ugyan karakter- és gyerekszinten is maradtak bennem kérdések, de ezek is a harmadik részre vannak tartogatva.

Pörgős, könnyen olvasható a kötet, kifejezetten kiskamasz barát módon. Kevés a leírás, ami van, az is lényegretörő. Sok a cselekmény, amiket William szemszögéből belülről, érzelmekkel is dúsít a szerző. Mivel a célkorosztály még a kiskamasz, a szerelmi szálak hiányoznak, de nem is kellettek bele. Rajzok ugyan nincsenek benne, de egy fejezet sem olyan hosszú, hogy elvegye a kis olvasók életkedvét.

Nekem kicsit csalódás, az első rész után többet vártam, da majd talán a harmadik.

Kriptoportál - Mint gyerekkönyv: 70% szimpatikus hős, kalandos cselekmény, jó előkészítés továbbiakhoz.

Szubjektíven: 50% az első részben több ötletet éreztem, ez mintha csak átkötne két részt.