Barátnős, titkos, átverős, rejtélyes.

Stephanie és Emily legjobb barátnők. A fiaik 5 évesek, osztálytársak és jó barátok. Ismerik egymás legsötétebb titkait. Amikor Emilynek sürgősen dolgoznia kell, barátnőjét kéri meg, hogy az ő fiát is elhozza az előkészítőből. Amikor Emily nem jelentkezik, Stephanie aggódni kezd. Emily másnap sincs meg, egyszerűen nyoma veszett. A rendőrség nyomozni kezd, Sean, Emily férje is hazaérkezett a külföldi üzleti útjáról. Eddig különösebben nem tetszett a nőnek barátnője férje, de most vonzódni kezd hozzá. Még akkor is, ha gyanakszik, hogy ő tett valamit a feleségével. Még akkor is, ha ez kifejezetten tabu. Ahogy elkezdi betölteni az Emily hagyta űrt, egyre több nyomot talál, hogy egy nagy átverésbe csöppent. Hogy Emily titkait mégsem ismerte, ő viszont megosztotta a saját legnagyobb titkát is, ami miatt most sebezhető.

Érdekes, ahogy véletlenül is kifogok hasonló kritikát kapott könyveket, és még érdekesebb, amikor ezek még helytállónak is bizonyulnak. A Hazugságok is a Holtodiglan reklámszöveget kapta, ahogy az Egy kis szívesség is. És ami durva, hogy ennek a történetnek is megvan a párhuzama, ami miatt nem akadok ki ezen a PR fogáson. Ez tényleg azoknak tud nagyon tetszeni, akik sikeressé tették a Holtodiglant is.

A legnagyobb hasonlóság, hogy Gillian Flynn sem szeret hősökről írni. Az ő szereplői sebzettek, töröttek, vagy egyenesen gonoszak. Ő az a típusú író, aki egy Hófehérke történetből a mostoha szemszögét emelné ki. Darcey Bell sem a hősöket szereti, hanem olyan antihősöket mutat be nekünk, hogy komolyan belegondolva a cselekménybe és a szereplők tetteibe, az ember hátán a hideg futkos. Itt mindenkinek borzalmas titkai vannak, és olyanokra képesek, hogy olvasás közbe gyakran nem hittem a szememnek. Komolyan az van odaírva? Az volt.

Nem akarom lelőni a poénokat, mert Bell jó érzékkel adagolja őket. Nem csak a végén van nagy fordulat, folyamatosan derülnek ki a mocskos titkok, és van egy-egy, ami különösen borzalmas. Ami engem legjobban kiakasztott Stephanie titka a testvéréről. Azt nagyon nem bírom megemészteni. És ez már a regény első felében le lesz lőve, és lehet fokozni is.

A szerkezete is nagyon jól kitalált. Az elején a blog alapján kapunk képet Stephanie életéről és személyiségéről, megszeretjük. Aztán ahogy a blog és valóság egymás mellé kerül, az ember ledöbben. Már ez a magunkról mondott történetek és a valóság is ütős szembeállítás, de aztán Bell elkezdi a többi szereplő narrációját is betenni a fejezetek közé. Sean, Emily is hangot kap, és egyre bonyolultabb a szerkezet velük, de egyre okosabb is. Annyi hazugság, titok feszül itt egymásnak, hogy más ebből az anyagból kihoz 2-3 regényt is.

Ahogy a jó thrillerek tudják, egyensúlyban van cselekmény és szereplőábrázolás. Történnek az események, miközben fontos az is, hogyan élik meg ezeket a szereplők. Az, hogy a többség antihős, csak fokozza a személyes részek érdekességét. Igen, biztos észrevettétek már, én szeretek a szórakoztató irodalomba, filmekbe belelesni a pszichopaták fejébe, és most is kapok egy adagot ebből…

Jó Bell stílusa is, külön élveztem, hogy hangjukban is megkülönbözteti a szereplőket. Mások Stephanie, Emily és Sean fejezetei, hangjukban is.

Ha több ilyen női thriller lenne, nem unnám a műfajt. Benne a zsánerjellemző, de kreatívan!

Egy kis szívesség - Mint thriller: 95% fordulatos, meglepő csavarokkal, jó szerkesztéssel. Vérbeli antihősökkel.

Szubjektíven: 80% a csavarok tetszettek, de bármennyire is szeretem az antihősöket, ez sok.