Ügyvédes, zsarolós, titkos, nyomozós.
Grace Rossi élete megtört, amikor a férje elhagyta. Most egyedülálló anyaként igyekszik boldogulni, de kénytelen volt visszamenni részmunkaidőbe dolgozni. 3 hónapja jegyző egy legfelsőbb bíró mellett –Armen nem is kis hatással van rá, és amikor a férfi elmeséli, hogy másnap beadják a válást, a páros egy szenvedélyes estét tölt együtt. Grace már éppen hinni kezdene egy szebb jövőben, amikor telefont kap, hogy Armen öngyilkos lett. Egyszerűen nem érti, és nem is akarja elfogadni. Mindez pont akkor, amikor egy halálra ítélt utolsó fellebbezését
kellett volna elbírálni. Egy beépült FBI ügynök keresi meg, és kéri a segítségét. A bírók között van egy korrupt, le kell leplezni. Talán azzal együtt Armen halálának rejtélyére is fény derül, és Grace megpróbálhat továbblépni.
Utólag kezdtem el levadászni a korábbi Scottoline köteteket, és máris fogom a fejem, hogy nem igazán erre számítottam. A minden órában négyszer thriller volt, és nem az a nőies fajta, ami elől menekülőre kezdtem fogni. De úgy tűnik, az írónő korábban sokkal nőiesebb regényeket írt.
Mert a Végső fellebbezés ugyan más zsánerekkel is kacérkodik, de végső soron egy szórakoztató célzatú női regény. Amiben ugyan van bírósági tárgyalás és gyilkossági nyomozás is, de mindezek másodlagos a hősnő életeseményei mellett. Armen halála nem azért lesz izgalmas, mert egy legfelső bíró élete ért véget, hanem mert Grace elvesztette a szeretőjét. Ugyanakkora súllyal van jelen a cselekményben Grace szüleinek problémája, Grace vívódása az apja kapcsán, mint a bírósági összeesküvés leleplezése.
Így összehozott a szerző egy változatos, cselekménygazdag történetet, amiben kiemelten fontos a központi karakter lelki élete. De az arányok és a hangnem miatt mégsem tudom thrillernek nevezni, maximum egy strandkönyvnek. Olyan kis szórakoztató, izgalmas kikapcsolódásnak, amit a strandon bármikor könnyen le tud dobni az ember lánya. Ugyan ebbe a zsánerbe a szórakoztatóbb, csajosabb könyveket szoktam besorolni, de minden ármány és bűnügy ellenére ennek a regénynek is ilyen volt a hangulata.
Nekem voltak hiányérzeteim. Szeretem a tárgyalótermi regényeket, és itt hiába voltak érdekes ügyek is, azok csak említés szintjén szerepeltek. Grace is jogász, de nincs olyan tárgyalás, amiben dolgoznának, nincs egyik klasszikus elem sem. Vagyis nincs tárgyalás, tanúk, beszédek. Csak ügyek, amelyeket emlegetnek, és néha merengenek rajtuk.
Kevesellettem a thrillert is. Grace elvileg a lánya és a saját életét félti, mégsem volt feszültség az események leírásában. Nem teremtődött veszélyérzet.
Volt némi gondom a karakterekkel is. Nem szerettem meg őket, ha belegondolok, senkit sem. Grace igazság szerint szimpatikus hősnő, aki keményen dolgozik, igyekszik jó anya lenni, csak nehezen viseltem, ahogy gondolkodott. Ahogy egyszerre volt erős karakter is, meg nagyon gyenge is. Erre a legjobb példa a főnökével az egyetlen éjjele: egyszerre volt olyan, mintha akarta is volna, meg nem is. A többiek meg nem szerepeltek annyit, hogy hozzám tudjanak nőni. (Ezért nem is tett rám hatást, ki volt a gyilkos és az áruló.)
Szerintem könnyed strandkönyvnek ideális, de most valami fajsúlyosabbat vártam.
Végső fellebbezés - Mint strandkönyv: 75% van csavar, fordulat, veszély, de minden laza szórakoztatásban.
Szubjektíven: 60% hiányoztak a tétek és az igazi feszültség. Grace-t nem kedveltem meg.
