Nyomozós, menekülős, rejtélyes üzenetes.

Natalie élete látszólag tökéletesen rendben van: biztos kapcsolatban él egy remek férfival, akit a családja is szeret. Az egyetemen tanít, bár egyes szemináriumai lehetnének népszerűbbek is. Egy kollégája, Angus megkéri, hogy tartson vele a börtönben tartott szemináriumára. Úgy gondolja, jó tapasztalat lenne a lánynak, és bent is szívesen meghallgatnák. Ám éppen ekkor tör ki lázadás, minden a feje tetejére áll. Nat megússza, de egy őr mellette haldoklik. A lány hallja az utolsó szavait. Azt üzeni a feleségének, a padló alatt van. Amint a sokk elmúlik, Nat át is akarja adni az üzenetet, de az asszonynak sem jelentenek semmit a szavak. Nat meg akarja fejteni, ami sokaknak nem tetszik, és megfenyegetik. Natalie akaratán kívül belecsöppen egy korrupciós, szökési tervbe, és hamarosan az életéért kell futnia.

Az eddigi statisztika – 1 darab thriller, 2 darab csajos, krimis, strandkönyv. Ebből ki is találhatjátok, hogy ez a Scottoline történet sem azt a vonalat képviseli, amelyik nekem jobban tetszik. Strandkönyvnek korrekt a történet, de mivel olvastam az írónőtől jó thrillert is már, ennél többet várok tőle.

A cselekményre nincs panasz. Pörög, és folyamatosan alakulnak az események. Natalie állandó mozgásban van, nyomoz és menekül, vagy éppen ő állít csapdát a rosszfiúknak. Ha strandkönyvnek olvasom, akkor tökéletesen ki is vagyok békülve vele. Ha azonban elkezdem logikailag és hitelesség szempontjából nézni, ennyire nem vagyok pozitív. Nem kevés szerencse is kellett mindehhez a lánynak, és nehezen hiszem el, hogy profik nem bírnak el egy tökmag tanárnővel, aki egészen addig a könyvei emelte toronyban lakott.

Ami azonban tetszett, az a regény zárása, és az, hogy Scottoline nem egy szokványos happy endet kanyarított a végére. Betett egy olyan csavart a végére, ami ugyan a semmiből jött és elég légből kapott, de legalább ütős. A történetet nem értékeli át, de pár karaktert igen. Igazság szerint az volt az a meglepetés, ami miatt tetszett a kötet vége. Ha a teljes happy end lett volna, ami előtte egy fejezettel látszott, akkor még inkább mesésnek érezném a sztorit.

Strandkönyv, ennek megfelelően van benne szerelmi szál is. Nem azt mondom, hogy teljesen olyan, mint a másik két könyvbe, amit olvastam az írónőtől, de ha egymás mellé teszem a hármat, ez a történet szerelmi téren elemeibe megvan a másikba is. Kicsit úgy is érzem, mint a Mary Higgins Clark regények esetében. Megvannak a tipikus fordulatok, cselekményszálak, melyeket variál a szerző, és azokból rakja össze az újabb történeteit. Az lenne a megoldás, hogy hagyok elég időt a kötetei között, különben rontani fogják az élményt az ismerős sémák. Vagyis, Scottoline nem alkalmas arra, hogy több kötetét is egymás után olvassuk!

A stílusa is a strandkönyvekének megfelelő. Hiába van benne rafinált börtönös – szöktetős – korrupciós szál, hiába gyászolhatnánk együtt a férjét elvesztett özveggyel, sehol sem éreztem a drámát túlsúlyban. Könnyed végig, szórakoztató. Nincs igazán benne az a feszültség, ami a thrillerek, de gyakran a krimik sajátja. Én nem féltettem a hősnőt, valahogy benne volt a regény hangulatában, hogy úgysem fog baja esni.

Egyszer el lehetet olvasni, könnyed kis kikapcsolódás, krimis strandkönyv, amit tényleg könnyen félredobsz, ha akad érdekesebb programod.

Utolsó kívánság - Mint strandkönyv: 75% krimis hatással, de csajos könyv. Kalandos, fordulatos, könnyed.

Szubjektíven: 60% az utolsó csavar jól eltalált, a könyv is tempós, de valami hiányzott.