Sorozatgyilkosos, fenyegetett, családi drámás.

Samson gyerekkora óta különös, magának való figura. A gyerekkori otthonában él, testvérével és annak feleségével, aki nagyon megszabadulna már a sógorától. Mikor Samson elveszti az állását, unalmában a környéken élőket kezdi el figyelni, és jegyzeteli az életüket. Carla idős asszony, akit a lakásában fujtottak meg. Anne nyugdíjas gyerekorvos, őt a vidéki házában érte utol a gyilkos. A rendőrség nem talál köztük közös pontot, egészen addig, míg Tom Wardot agyon nem lövik. Akinek a felesége után Samson leselkedett. Aki életében először viszonyba bonyolódott, a lánya edzőjével. A rendőrség Samsont gyanúsítja, a gyászoló Gillian a saját és lánya életét félti. Samson elszökik, és csak egy valaki hisz az ártatlanságában: az egykori rendőr John, aki nem csak egy viszonyt akar Gilliantől. De ki vadászik a nőre és miért?

Charlotte Link német bestseller szerző, akinek most nálunk is egyre több kötete megjelenik, miután új kiadóhoz került. Alapvetően pszichothrillernek szokták besorolni a regényeit, de az új divatokat, trendeket figyelembe véve szerintem sokkal jobban illenek a női, vagy ha úgy tetszik, femi-thrillerek közé. Ez igaz a Figyelő szemekre is.

Ami látszólag egy sorozatgyilkos elfogásáról szól, igazából azonban családon belüli erőszak és következményei, családi konfliktusok vannak a középpontban. Gillian szálán sokkal nagyobb terjedelmet kap, főleg a regény elején, ahogy a nő beleunt az életébe és a férjébe, és viszonyba bonyolódik Johnnal. Már amikor az életét kell féltenie, mert rájönnek, hogy a sorozatgyilkos őt is kiszemelte, akkor is többet drámáznak azon, hogy a lánya haragszik John miatt, mint az életveszélyen.

A gyilkos szálán, az indítékait tekintve pedig a klasszikus femi-thriller indokot találjuk. Családon belüli erőszak, nemi visszaélés. Azt nem lövöm le, hogyan kapcsolja ezt a jelen gyilkosságaihoz az írónő, mert az tényleg érdekes és pszichésen is teljesen rendben van. De azt kiírom, hogy azt remekül megfogja, ahogy egy félelem, egy paranoia terjedni kezd. Ahogy egy rögeszme egyre elhatalmasodik és torzítja a személyiséget.

Link szerkeszteni is rutinosan tud. Rengeteg szálon indítja a regényt, több fejezeten át nem is érteni, hogyan lesz ebből rendszer. Emberek, kisebb-nagyobb gondokkal, akik között nem látni a kapcsolatot. Aztán elkezdenek közeledni az események, látni kezdjük az összefüggéseket, és a sok kis szál pár fő vonalban egyesül és tart a csúcspont felé. Ami kicsit klasszikus, angolszász krimis, vagy éppen Bond főgonoszos, kinek melyik tetszik jobban. Mert itt is lesz egy olyan jelenet, melyben a gonosz nagyelőadást tart, és szépen elmeséli, miért és miket csinált.

A tempó egyre gyorsul, és úgy lesz egyre inkább thriller is. Családi konfliktusokkal, viszonnyal és anya-lánya kapcsolatokkal indítunk, aztán nőni kezd a fenyegetettség, a gyilkos lecsap, szaporodnak a holttestek. De végig megmarad a karakterközpontú ábrázolás, aminek örülök is, meg nem is. Egyrészt, Link ért hozzá. Másrészt, a fő karakterek egyike, Gillian nekem nagyon nem volt szimpatikus.

Egyszer érdekes volt, korrekt női thriller, akinek az ilyesmi tetszik, begyűjtheti.

Figyelő szemek - Mint thriller: 75% okos szerkesztés, erősen női lelki tartalmakkal, sok szálon, gyorsuló tempó.

Szubjektíven: 70% nekem több volt benne a szerelmi dráma, mint kellett volna, különben OK.