Kamaszos, baráti társaságos, megmentős, időutazós.

Már két év eltelt, mióta mindenki hazatért az időutazásból, és megegyeztek, hogy maradnak a jelenben. Sokan változtak: Szabi kigyúrta magát, míg a belé szerelmes Edina ropivá fogyott. Géza lett az iskola igazgatója, összeházasodtak Máriával, és útban az első gyermekük. Zsófi egy angliai iskolában tanul, és minden extrém sportba beleveti magát. Benedict a színfőiskola hallgatója, még mindig Hanna nyomában, aki nagyon próbál távol maradni a fiútól. Tibi magányos, a szülei után vágyakozik. Hanna kongatja meg a vészharangot: látott egy hirdetést, valaki időutazást árul! Az egyik időgépet ellopták, így megindul a nyomozás, ki tehette! Mikor Tibi a rablók által a pestis sújtotta Londonba ragad, Hanna a csapat felével a múltba indul, míg Szabi és Edina az újabb Imre mentő hadjáratban találja magát.

Az elvonási tünetek kemények. Néha azon kapod magad, hogy elmerengsz a macikávé felett, és Berci meg Mozart jár az eszedben. A Quo vadis már soha nem lesz ugyanolyan, hol van Hanna néni és a kis fekete ruha? Vagy a gladiátorképző, ahol egy testnevelés tanár a keresztények megmentésébe kezd? A Balatonról akaratlanul is beugrik a kiszáradt pusztaság, ahol egyetlen benzinkút halódik a semmibe…

Én már ott tartottam, hogy végighallgattam az egész rádiójátékot, abszolút nem érdekelve, hogy olvastam is az egészet. Szuper volt úgy is. De annak is vége lett.

De most kaptam egy újabb részt, és ettől rendkívül boldog vagyok! Szerintem akkor is boldogan olvastam volna végig, ha gyengébb. De nem az! Vicces, kalandos, ötletes – ahogy megszoktam és megszerettem. Legfeljebb annyi a különbség, hogy most a rádiójátékos színészek hangján szólnak a fejemben a szereplők, ahogy olvasom a párbeszédeket…

A cselekmény remek. Egyrészt, megint van rejtély és kaland, miközben hatalmas szíve van az egész történetnek. Pörgős, változatos, és több történetszálon is izgalmas tud lenni. Szabi, Edina, Hanna néni kalandja bőven van annyira jó, mint az időutazás a Hanna, Benedict, Búné, Dalek vonalon. Lesz itt börtönszöktetés, szellemjárás, szerelőnek álcázott betörők leleplezése, harc a pestissel, és még sok minden más. Az események mozgatója pedig a barátság és a szeretet, egyszerűen jó arról olvasni, hogy ennyire össze tudnak tartani ezek a szereplők. Azért, az igaz, hogy dementorból nem lesz patrónus…

Karakterek. Majdnem mindenki itt van újra – Imre Búravárosban, Sándor Bécsben, Ervin egy kérdőjel. De a többiek megkapják a maguk részeit, és még az is szórakoztató, hogyan változtak meg. De amiben igazán számít, abban ugyanolyanok. Nem hibátlan, mókás banda, akik mégis megoldják a dolgokat és kiállnak egymás mellett.

Jó ennek a kötetnek is a humora. Szerettem az utalásait, amibe ugyanúgy belefér a Walking dead, mint a Varázsfuvola. Tele van szituációs poénokkal, minden fejezetben több olyan jelenet is akad, amin nem lehet nem nevetni. Még az is bejött, ahogy közbe visszaidézik a 6 kötetet, amit annyira szerettem, amihez megint kedvet kaptam…

Igazából csak egy bajom van. Nekem még lettek volna kérdéseim. Pl. kisfiú vagy lány Géza és Mária babája? Hol van Ervin? Kit mentettek meg a kivégzéstől Hannáék? Kiderül-e valami Tibi szüleiről? Benedict és Hanna számára van jövő? Szóval, én olvasnám még tovább.

Időfutár 7. - Mint ifjúsági: 95% kalandos, humoros, érdekes, pozitív értékekkel, bejáratott szereplőkkel.

Szubjektíven: 95% vicces, eredeti, és annyira hiányzott! Olvastam volna tovább is.