Női lelkes, megszállottas, bosszúállós, múltbeli sebes.

Anna kialakított magának egy rutint: cseveg a szomszédjában lakó idős hölggyel, dolgozik. Szeret postás lenni, és besegíteni az embereknek. De élete nyugodt rendje megtörik: a posta nem engedi tovább a túlórázást, így Anna már nem bír el a területével, és csalni kényszerül. Szemtanúja lesz egy gázolásnak – és a gázolóban azt a nőt ismeri fel, akit 13 éve okol élete tragédiájáért. Megszállottan a bosszú jár a fejében, de ehhez közel kell kerülnie az elgázolt motoroshoz, Liamhez. Miközben Anna egyre betegebben folyik bele a történet szereplőinek életébe, lassan a tragédia is testet ölt, ami miatt ilyen emberré vált. Most ő zaklat másokat, míg gyerekként neki és a testvérének jutott a trauma – és nem is sejti, hogy egy szörnyeteget engedett be az életébe.

Mi kell egy jó thrillerhez? Ami biztos, hogy kell egy nagy csavar a végére. Én tudom díjazni, ha meglepnek, de okosan. Ne a semmiből húzzák elő a fordulatot, mint a bűvész a nyulat a cilinderből, hanem következzen a történetből. Legyen logikus. Kell az a hangulati elem végig, hogy baj van, a szereplők léte fenyegetett – azzal lehet játszani, hogy a kiemelt karakter a feszültség elszenvedője vagy okozója. Díjazom, ha elég pörgős a cselekmény, miközben megvan a zsánerre jellemző lelki leírás is, hiszen a szereplők feszült idegállapotát, érzelmeit is közvetíteni kell. És kell, hogy legyen egy szereplő, akit megszerethetek. Vagy egy jó ember, akinek drukkolok, vagy épp az ellentéte, akitől borzongani lehet.

Azért emelem ezt most így ki, mert Slater a „Bízz bennem” című regényében a legtöbb pontot szépen kipipálja.

A nagy csavar megvan a végén, többszörösen is. Ha alaposan utána számolok, minden kiemelt karakter, Anna, Liam és Amanda történetében megbújik egy fordulat. Sőt, még Anna szomszédja is olyan titkot őriz, hogy csak lestem a lapra, valóban jóé olvasom-e a fejezetet. A piros pont azért is jár, mert ezek a titkok, fordulatok következnek a történetből. Sokra utalnak, és figyelmes olvasással erre-arra rá is lehet érezni, de meg is lepődni mellette.

Folyamatosan érezni lehetett, hogy baj van. Anna szabályosan betegnek tűnik, aki egyszer lett áldozat és elkövető. A múltban, kislányként nagyon tudtam sajnálni is, a jelenben azért több ellenérzésem volt vele kapcsolatban. Nagyon becsavarodik, és Slater nagyon hozza is ezeket a lépcsőfokokat, ahogy a megszállottság már veszélyes lesz.

A cselekmény szerencsére pörgős is. Ugyan a kiemelt karakter lelki életébe is beleshetünk, de mindig fontos a konkrét cselekmény is. Ezek a figurák mozgásban vannak, tesznek dolgokat, nem csak éreznek és sajnálják maguk vagy gyűlölködnek.

Viszont, a szerethető szereplő nem érkezett meg! Anna nekem inkább ellenszenves volt, de nem olyan zseni, aki megmozgatná az agyam. Csak egy beteg nő, akinek gyerekként több traumán kellett átesnie, és ez érzékelteti a hatását. A többiek sem olyanok, hogy drukkoljak nekik. Nagyon Anna a középpont, és nekem problémát okozott, hogy nagyon betegnek láttam, akivel nem tudtam együtt érezni.

Viszont megírva jól van, annak ellenére találtam stílusosnak és letehetetlennek, hogy Anna ennyire ellenszenves volt nekem.

Slater: Bízz bennem! - Mint thriller: 85% több idősíkon vezetett, fordulatos, nagy átérzéssel elmesélt sztori.

Szubjektíven: 80% tetszett, fordulatos, de nagyon antihős volt számomra a főszereplő.