Űrlényes, hatalmi harcos, családos.

9 év telt el, hogy az űrlények magukkal vitték a Themisz robotot, nem is sejtve, hogy négy embert is magukkal ragadtak. Eva az ektek között nő fel, de igazán soha nem illeszkedhetnek be közéjük. Vincent és Rose a tábornok halála után fogadalmat tesznek, hogy hazajuttatják a lányt mindenképpen. 9 év kellett, hogy megtörténhessen a hazaút, amiért Eva nagyon megharagszik rájuk. Ő úgy érzi, megint mindenét elvették tőle. Ráadásul a Föld is rengeteget változott: a Rose által tönkretett robotot az amerikaiak üzemképessé tették, és segítségével a világ urai lettek, míg az oroszok is egyeduralkodók a maguk világfelén. Állandó háborús készültségben élnek, és táborokba gyűjtik, likvidálják azokat az embereket, akikben sok az idegen DNS. Hármukat is politikai bábként használnák, de ehhez nekik is lesz pár szavuk.

A Themisz akták az előző két kötet alapján nagy kedvencem volt. Szórakoztató, de elgondolkoztató is, nagyon jól megírva, egészen egyedi formátumba. Most, hogy kivégeztem Wells Világok harcát is, még jobban tudom értékelni, amit Neuvel kitalált. Nagy reményekkel álltam neki a trilógia zárlatának is, de most csalódottan tettem le a kötetet.

Jó könyv, még az okos jelzőt is használhatom, de egész máshol vannak benne a hangsúlyok. Sokkal kevesebb benne a kaland és akció, helyette sokkal elméleti, filozófiai és hatalmi kérdést tárgyalnak meg. Tulajdonképpen mozgalmas jelent, amikor valóban zajlanak az események, kettő került a cselekménybe. A végére azért Neuvel megpörgette az eseményeket, hogy ne csak elmélet legyen ez a rész…

Talán azért is vagyok csalódott, mert az előző részekben hősöket láttam, olyan embereket, akik hittek és küzdöttek. Magáról az emberiségről volt pozitívabb kép benne, miközben rejtélyt kellett megoldani, akció és kalandos epizódok voltak a kötetben. Most meg az emberiség nagyon tévúton jár, olyan zsarnoki és megszálló rendszer van mindenütt, hogy a hazatérő Vincent és Rose nem is hisznek a szemüknek. És ezt nem volt jó olvasni, mert minden, amiért eddig küzdöttek a főszereplők, mintha ezzel értelmét vesztette volna. Ha ilyen az emberiség, minek megmenteni? Jobb lenne mindenkinek, ha az ektek letarolnák őket.

Ugyan a végére Vincent és Rose elkezdik helyreállítani a rendet, reménnyel zár a szerző, hogy lesz ez még jobb is, rálépnek erre az útra, de akkor is, már lenyomta addigra a hangulatom alaposan.

A dokumentumregényes, interjúkból és naplókból összeálló szerkezet még mindig ütős, de most sokkal több a napló – hiányzik a korábbi narrátor (igen, szegényem meghalt a 2. rész végén) stílusa és az irányított beszélgetések.

Amivel ezt igyekszik pótolni, az időszerkezettel való játék. 9 évvel később vagyunk a jelenben, amikor a hazatérő hármasnak kezdenie kell valamit magával a megváltozott Földön. Közben egy-egy visszaemlékezés, naplórészlet tárja fel, mi történt velük az ektek között ebben a 9 évben. Jól összeérnek a szálak, kellően olvasmányos is.

A karakterek hűek magukhoz, most mégsem ütnek annyira, mert az a hősiesség, ami eddig volt, már nincs a történetben. Nincs eposzi csata az életért, csak a mocskos emberi játszmák.

Sok tekintetben jó könyv, egy érett sci-fi, de visszasírom az előző két részt.

Neuvel: Védtelen halandók – Mint sci-fi: 85% felnőttesebb, komolyabb, bonyolultabb időszerkezettel, ismerős szerkezettel.

Szubjektíven: 70% nehezebben olvastam, már nem olyan szórakoztató, ez elég komor kötet.