Bosszúállós, pszichés, sorozatgyilkosos, nyomozós.

Női holttestet találnak, egyetlen késszúrással végeztek a nővel. Az esetet Kim Stone és egysége kapja, akik éppen most végeztek egy nemi erőszak elkövető elfogásával. Nincs nyom, minden egy hidegvérű gyilkos működésére utal. A gyilkos újra lecsap: ezúttal egy drogos, fiatal lánnyal végzett egyetlen szúrással. Az áldozatok között nincs összefüggés, a nyomok nem vezetnek sehova. De Kim feje nem csak az ügy miatt főhet: a zseniális pszichopata, dr. Alex Thorne a börtönből is képes megnehezíteni az életét. Miközben a doktornő a szabadulásáért játszmázik, Stone személyiségét is meg akarja törni. Ezért ott támad, ahol legjobban fáj: Kim anyjával lép kapcsolatba. A nyomozónőnek saját legrosszabb rémálmaival kell szembenéznie, miközben az áldozatokat sem hagyhatja cserben.

A Kim Stone sorozat is egyike a General Press azon krimis sorozatainak, amelynek minden új kötetének nagyon tudok örülni. Alapvetően krimi, az izgalmas fajta, de egy-egy részben a thriller elemek is nagyobb szerepet kapnak. Ez a rész is ilyen.

Az eddigi kedvencem a második rész volt, melyben színre lépett az embereket manipuláló, zseniális és egyben kegyetlen Alexandra Thorne doktornő. Kim abban a részben sikeresen börtönbe juttatta a doktornőt, de erre a részre Marsons visszahozta a karaktert, nagy örömömre. Megint játszmázik, megint manipulálja a teljes környezetét, és brutális húzásai vannak. Elvileg a mellékszál az övé, de szép lassan egyenértékű lesz a sorozatgyilkosos üggyel. Folyamatosan pszichológiai trükköket vet be, és a narrációban megkapjuk ezek magyarázatait is. Szórakoztató, de kifejezetten érdekes is. Az ilyesmikből, most is, tudtam pár trükköt megjegyezni magamnak. Ez a rész hozza a thriller vonalat, hiszen Alex mesterkedései lesznek, melyek megteremtik a Kim életét felőrölni próbáló feszültséget.

A sorozatgyilkos szál sok szempontból tipikus krimi szál, de Marsons jól írja ezt a krimit. Tetszett, ahogy az egész csapat nyomoz, és hozzátesz valamit a megoldáshoz, nem Kim a megoldóember mindenki helyett. Meg is jegyeztem a körötte levő nyomozókat: a fiatal Dawson, aki nagyobb felelősségre vágyik és jó a terepen. Az adatbázisokban remekül kutató Stacey. Bryant, aki sima modorával ellensúlyozza Kim hevesebb temperamentumát. Kim a csapat vezetője is, és kapunk egy jól működő csoportdinamikát, melyekben lehetnek viharzások, de Kim kezeli őket és tényleg egy jó nyomozó brigád áll össze a kezei alatt.

A fentiekből talán látszik is, hogy a sokféle képességű embernek hála mindenféle szempontból láthatunk egy nyomozást. A nyomelemzéstől kezdve a tanúkihallgatáson át az adatgyűjtésig és elemzésig, lesz itt minden.

Mozgalmas, izgalmas a történet, amiben a csavarok is ügyesen vannak elhelyezve. Marsons ráadásul okosan is ír, elejti a nyomokat, de ügyesen el is vonja róluk a figyelmet. Így meg tud lepni a végkifejlettel, miközben logikusnak is érzem, hiszen a helyére kerülnek az addig kevésbé fontosnak tartott információk.

Ebben a részben kifejezetten szerettem a több pszichológiát, és Thorne játszmáit. Bejön a stílusa, a cselekménye is, sok szereplőt bírok benne. A sorozatnak még van kiadatlan része, úgyhogy várható még Stone eset, majd akkor mesélek még róla!

Marsons: Vérvonal – Mint thriller: 95% cselekménygazdag, izgalmas, összetett szereplőkkel és jó pszichés résszel.

Szubjektíven: 100% dr. Thorne a kedvenc negatív szereplőm, nagyon bírtam a játszmázást!