Szerelmes, életet megélős, segítős, betegséges.

Lilla életéből túl sokat vett már el a rák: élettel teli, csodás édesanyja lassan halt bele, hiánya nagy sebet tépett a családon. Majd a lányról is kiderült, hogy ugyanazzal a szörnyeteggel kell küzdenie. Az apja mindent kész volt feláldozni érte, egyik kezelés követte a másikat, míg Lilla bele nem fáradt az egyre reménytelenebb küzdelembe. 18 évesen már csak arra vágyik, hogy a vége előtt igazán élhessen kicsit. Van egy gyógyszer, ami felerősíti, tünetmentessé teszi, de el is égeti az erejét, gyorsabban meghal. Ezt választja. Van egy bakancslistája, amit ki akar végezni a halála előtt. Olyan apróságokkal, mint egy hóember építése, de olyan komoly feladatokkal is, mint nővére és apjuk kapcsolatának helyreállítása. Váratlan meglepetésként pedig a szomszédba költözött tehetséges fotósba kezd beleszeretni is.

Mielőtt bármi mást is nekiállok kifejteni, nagyon szerettem ezt a regényt. Tetszett. Annyira, hogy tanácsolni tudom, velem ellentétbe ne akkor olvassátok, amikor próbáltok felépülni egy náthás megfázásból! Alapból fújod az orrod, ez meg rásegít annyit a könnycsatornáidnak, hogy a 100 darabos papír zsebkendő túl gyorsan fogyásnak indul.

Hogy ezt tisztáztuk, el is mesélem, mi a bajom a borítóval! Egyrészt, szép. A lilás színe divatos, az orgonák a cselekményhez és a hangulathoz is nagyon mennek. De azok a fotók az elején… komolyan, csókolózó pár? Én pont azért szerettem ezt a regényt, mert nem egy haldoklós love story, mint amilyen a Csillagainkban a hiba volt. Annyival többről szólt ez a sztori, mint Lilla és Noel szerelembe esése, hogy bűnnek érzem arra tenni a hangsúlyt.

Mert ez a könyv az élet szeretetről, a jól élésről szól. Ahogy a cím is sugallja, Lilla élni akar, és ennek csak egy szelete a sok között, hogy találkozik egy fiúval is, aki rövid idejének az igazija is lehet. Mellette ez a könyv arról szól, hogy találjuk meg az álmainkat, és soha ne adjuk fel, hogy harcoljunk értük! Találjuk meg pillanatnak a varázsát, tudjuk megélni a perceinket. Arról szól, mennyire fontosak a barátok és a család. Hogy az általunk hozott áldozatok mennyire nem hiábavalóak, hogy ha a világot nem is tudjuk megváltani, arra képesek lehetünk, hogy a magunk kis környezetét egy jobb, szebb hellyé tehessük.

Ez egy haldokló lány története, de arról szól, hogy az élet szép és gyönyörű, és megéri, még akkor is, ha valakinek nem jut elég idő! Az övé csak felértékelődik ettől. És igazságtalan? Nagyon. Lilla annyira megérdemelné, hogy meggyógyuljon, hosszú és szép élete legyen, hogy megtudhassa, mi lehetett volna közte és Noel között. Egy tragédia, ahogy ezt a remek embert felemészti a rák. És mégis, felemel a sztori, annyira pozitív üzenetekkel van tele.

A szövege gyakran emlékeztetett azokra az idézetgyűjteményekre, melyekbe szép gondolatokat gyűjtenek össze. Bölcsességek, néhol talán kicsit szentimentálisan is, de jól el vannak benne helyezve. Mellette mai is, sok popkulturális utalással. A világa olyan, amiben a kamaszok élnek, és ha több Rácz-Stefán sztorit olvastatok már, szerintem már jól le tudjuk venni, hogy milyen sorozatok, regények, filmek vannak a szerző hátországában.

Van humora, ami megint csak nagyon jó ellenpontja a tragédiájának. Azon kevés könyv egyike ez, amelyik egyszer megmosolyogtat, utána pedig megríkat.

Értékes könyv, ifjúsági regénynek is remek, de idősebbeknek is melegen ajánlom.

Rácz-Stefán: Élni akarok! - Mint ifjúsági: 95% érzelmes, pozitív tartalmú, miközben drámai is, szerethető szereplőkkel.

Szubjektíven: 90% szép történet, nagyon megszerettem a szereplőit is. Ez egy sírós regény!