Túlélős, személycserés, kosztümös, romantikus.

Hetty a Jervis családhoz kerül kislányként, ahol az egyetlen gyermek, az örökösnő Clemency cselédlánya lesz. Már kiskamasz, amikor rádöbben, hogy Clemency a féltestvére: az apjuk közös, csak amíg Clemency törvényes gyermek, ő fattyú. Nincs is sok öröme az életben, könyvmoly és azt tervezi, Clemency angliai esküvője után beáll ápolónőnek. A Lusitania fedélzetén mennek át Angliába, és a családból egyedül Hetty éli túl a hajó pusztulását, akit kimentői összetévesztenek Clemencyvel. A lány átveszi húga személyazonosságát, és kész hozzámenni annak vőlegényéhez, aki neki is tetszett. Lord Hugo pénzért nősül, a két lány nagyon hasonlít is, nem veszi észre a cserét. Hetty igyekszik megszerettetni magát, boldog lenni, de a család szegény barátja, Julia, aki magának akarta a lordot, megnehezíti az életét.

Ha ilyen lenne minden romantikus regény, akkor jobban szeretném a zsánert. Ha rövid akarok lenni, akkor ebben rendben van a cselekményvezetés, a stílus és a karakterisztika is. Azért nem cserélném le rá a kedvenc thriller vagy történelmi regényeim, de szórakoztató olvasmánynak találtam.

Mindezt úgy, hogy az egyik legnagyobb romantikus zsáner az alapja: a szerepcsere – ami a komédiákban is nagyon megy, de itt a romantikáé a főszerep, nem a nevetésé. Szerencsére Eden úgy pörgeti a cselekményt, hogy a klisé alap ellenére is érdekes, fordulatos tud maradni, és a drámai pontok ellenére is szórakoztató.

Értelmes, jól felépített cselekménye van a regénynek. Ha nem is pörgősen, de bőven történnek benne események és fordulatok. Nem a romantikus regények alapszerkezetét használja – vonzalom, szerelem, konfliktus, nagy gesztus, békülés és happy end – ennél sokkal jobb és eredetibb ötletei vannak. Nem a szerelem a fő szál – sőt, ha őszinte akarok lenni, akkor annyira angolosan komoly és hideg a szerelmi szál, hogy nem is nagyon tudnám szerelmesnek nevezni, nyálasnak meg főleg nem. Vannak érzelmek, de semmi romantikus gesztus vagy szenvedély. Helyette van bőven ármánykodás és belülről megélt érzelmi hullámzás.

A történelmi hátteret okosan használja a szerző. Nem történelmi regény, de a történelmi háttér hiteles. A Lusitania veszte valóban megtörtént, ahogy a háború borzalmait is értelmesen beépíti a cselekménybe, amennyire a regénybe kell. De az angol birtok helyzete, az amerikai újgazdagok világa – mind-mind egy romantikus, fényűző, romantikus játékszín, amit egy élő történettel tölt meg az írónő.

Tetszett, hogy a szereplői sem azok a nyálregény hősök, akiknek az a legfőbb gondjuk, hogy megszerezzék a kiszemelt partner szerelmét. Emberiek, gyarlóságokkal és hibákkal. Hetty szerethető figura, egy olyan nő, aki kezébe veszi a sorsát. Lord Hugo az igazán érdekes, mert ő változik legtöbbet a cselekményben. A regény elején egy jóképű, de belülről elég sekélyes arisztokrata. Hetty vonzódik hozzá, de ahhoz, hogy a házasságukban szerelem legyen, tulajdonképpen fel kell fordulnia a férfi életének és sokat kell változnia. Van egy jóképű, okos, de felületes testvér, egy ellenséges, ármánykodó sértett nő és még sorolhatnám. Kevés vonással is jellegzetes karaktereket hoz létre Eden.

A fülszöveg szerint Eden tucatnyi regényt írt, szívesen olvasnék tőle mást is!

Eden: Az amerikai örökösnő - Mint romantikus: 80% a zsánereket megtölti izgalmas karakterekkel, olvasmányos.

Szubjektíven: 70% van elég cselekménye, nem nyálas, bírtam a hősnőt is. Tetszett.