Viszályos, testvéres, bosszúállós.

Loki győzelmet aratott, mindent elért, amit csak akart. Thor láncokban, kedvére megalázhatja. Ő ül Asgard trónján, senki nem mer vele dacolni. De szövetségesei kérik a jussukat: a nornák királynője a vőlegényét akarja visszakapni, akit Loki tart fogságban. Hela, a halál istennője Thor halálát kéri, akinek a lelkét így saját seregébe sorozhatja. Loki gyötrődik: Thor életét soha nem akarta, csak megalázni a viharistent. Balder, a nornák úrnőjének szerelme járt már a túloldalon, és elmondja, ő nem aggódik. Látta tucatnyi valóságban a történetet, és Loki soha nem nyerhet. Az Thor jussa. Loki arra készül, hogy a sorsot is kijátssza, lefejezze fivérét. Még Odint is számon kéri: azért kellett csak neki, hogy Thor még ragyogóbb lehessen mellette. De most ennek vége. Ám egy felfedezés még a csalás istenére is vár, saját magáról és sorsáról.

A Fumax az idei évben a képregényekre erősített rá. Gaiman Haláláról már meséltem nektek, most egy újabb történetre hívom fel a figyelmeteket. Robert Rodi története, aki a Marvel világból Loki alakját tette hőssé, és mutatta meg, mi formálta a karaktert.

Azt azonnal elmondom, hogy nem egy eseménydús történetről van szó. Aki arra számít, hogy a Thor 3. részében látottakhoz hasonlóan humoros és pörgős eseményeket kap, csalatkozni fog. Még csak azokat a testvérviszályos momentumokat se kapjuk meg, amiket mindig adagolgattak a Marvel filmekben. Ez egy sokkal komorabb és komolyabb történet, bár ettől nem rosszabb. Csak más.

A történet in medias res kezdődik, már a nagy csatán túl, amikor eldőlt a világ sorsa és Loki csak a szálakat varrogatja el. Vagyis, eleve olyan az alaphelyzet, hogy ne az eseményeket, hanem a karaktert állítsa a középpontba. Döntéseket kell hoznia, és közben akaratlanul is magába fordul. Mit tett? Miért? Mire van szüksége?

Ebben a képregényben a motiváció, ami igazán a fókuszban van. Arra keresi a választ, hogy miért alakult úgy a történetünk, ahogy. És a válasz, amit ad, egyszerre elgondolkoztató, és művészeti szemmel is olvasható. Mert Loki, Thor, ők kitalált hősök, akiknek haladniuk kell a megkapott úton, ami mindig ugyanaz. Lehet Loki ravasz, számító, cseles, mindig Thor győz. Ez a karakterük, ebből nem törhetnek ki, így vannak kitalálva. Ugyanakkor annak a kérdése is felvetül ezzel, hogy az emberek cselekedetei mennyire a döntéseik eredményei, vagy mindannyian a természetünk és neveltetésünk szorításába vergődünk? Én azt olvastam ki a sorokból, hogy nagyon hinni akarunk a szabad akaratban, de ez csak önáltatásaink egyike. Nem szabadulhatunk attól, akik vagyunk, bármit is próbálunk.

Tetszett, ahogy az eredeti skandináv mitológia képei is megjelennek a cselekményben. Igaz, elsősorban a más világok történéseiben, de akkor is rájuk lehet ismerni. Azt is leszögezem, hogy ez nem a Marvel filmek világa, nehogy senki azt higgye, ahhoz kapcsolódik!

Mivel képregény, érdemes pár szót a rajzokra is fordítanom. Elsőnek fura volt, de ahogy a szemem megszokta, egyre szebbnek találtam a rajzokat. Nem mind, de akad benne bőven, amiben van valami megkapó. A kiadvány minősége is magas, igényes a kötet.

A képregény özönnek különben még nincs vége, két erős történet még a listámon van: a Watchmen, és V mint vérbosszú. Eddig a mérleg pozitív: Loki és a Halál is tetszett.

Rodi: Loki - Mint képregény: 75% lassabb, lelkizős, de a karakterrajz erős, íve van a cselekménynek.

Szubjektíven: 80% az elején furcsálltam, de jó lélekrajz lesz belőle, helyenként szép képekkel.