Fegyveres, összeomlós, felhős, idegenes, világvégés.

Mike kövér, de nagyon okos kiskamasz, aki összefut régi dadájával. Shelly nagyon leépült, és mániásan retteg egy fényképező férfitól. Mike a rejtély nyomába ered, és ő is belefut a férfiba, akinek a gépe különös titkot rejt. Akit lefényképez, annak ellopja az emlékeit. Mike szembeszáll vele, hogy megmentse, ami megmaradt dadájából. (Pillanatfelvétel) Fegyverek, minden szereplő életében nagy szerepük van. Sokan a megszállottjai, Kellaway is, akit a sereg után nem vettek fel a rendőrségre, így pláza őr lett. Egy nap besétál egy gyilkosságba, és valami elpattan. (Csőre töltve) Aubrey részt vesz egy ejtőernyős ugráson, de egy felhőn ragad, ahol van alkalma végiggondolni életét és reménytelen szerelmét. (Ég és föld között) Többé nincs eső, tűhegyes és kemény kristályok esnek csak. A szerelme halála után a hősnő nem nyugszik, míg a felelős nyomára nem akad. (Eső)

Nem sok eset van, amikor apa után fia is sikeres lesz művészként, ugyanabban a zsánerben és művészeti ágban, mint az apa. A művészeti zsenialitás nem öröklődik. De van egy-egy eset, amikor mégis sikerül a csemetének kilépni az árnyékból.

Erre példa Joe Hill is, aki direkt az anyja vezetéknevét használja. Hiszen író lett, horror és thriller történetek ír, mint az édesapja. Akit egyenesen a műfaj királyának neveznek. Igen, Hill Stephen King fia. De nem erről emlegetik, mert tehetséges is a származásán túl.

A Furcsa időjárás négy kisregényt tartalmaz, és alapvetően mindegyik horror. De a szerző erősségét mutatja, hogy mindegyik kicsit más zsáner. A Pillanatfelvétel részben ifjúsági regény, részben a jövő technikáira figyelmeztető sci-fi. A Csőre töltve társadalomkritika, vagy ha úgy tetszik, van egy szatíra vonala is. Az Ég és föld között egy anti romantikus története, amiről az 500 nap nyár jutott eszembe. Az Eső pedig egy posztapokaliptikus katasztrófa történet gyökereivel rendelkezik. És Hill minden zsánert ügyesen tölt fel horror tartalmakkal.

Nagyon kreatívnak éreztem a történeteit – tele vannak ötlettel. A kristályeső, az emlékeket és személyiséget kiradírozó fotók, a fegyverek ezernyi arca, vagy éppen a felhőlány alakja, mint bánatot feldolgozó eszköz… sok minden tetszett ebben a kötetben.

Hill a cselekményeket nem pörgeti túlzottan, de bőven van annyi esemény a történetekbe, hogy ne váljanak unalmassá és lassúvá. A fordulatokat is adagolja. De amiben igazán erős, a világépítés. Annyira hangulatot, környezetet tud teremteni, hogy nehéz is kiszakadni egy-egy világából, hogy aztán átlépjünk egy másikba.

A karakterei jellegzetes és erősek. Egyforma intenzitással képes megjeleníteni egy sokat szekált, de intelligens fiú lelki világát, vagy egy párját sirató leszbikusét. Minden történetében kiemelkedik legalább egy figura, aki beránt minket a világába. Ez a figura három esetben szimpatikus, és lehet drukkolni neki. De a legérdekesebb talán a negyedik, amelyben a fegyvermánia és fegyvertartás kérdései kerülnek pellengérre. Nem az a kedvenc kisregényem a kötetből, de talán az egyik legütősebb az, és nem csak a szereplői miatt.

Stílusát nézve: olvasmányos, könnyed, erős képekkel. Megjeleníti a cselekményt, a karakterek belső világát, az érzéseket átérezteti.

Határozottan tetszett a kötet, aki intelligens és nem véres szorongás keltőt keres, ez jó lehet!

Hill: Furcsa időjárás – Mint horror: 75% minden történet más zsáner, de biztos kézzel írva, okosan, jó karakterekkel.

Szubjektíven: 80% nem egyformán tetszettek a történetek, de Hill nagyon kreatív. Most is.