Fülszöveg: 

A Locke család és a Kulcsház hosszú történelmének egy eddig ismeretlen fejezetébe nyerhetünk bepillantást ebben a kötetben, amely végül a várva várt, a legendás Sandman-univerzummal közös történetben csúcsosodik ki!

A Locke família immár kétszáz éve lakik Kulcsházban, ahol a valóság meghasad, és vad árnyak járják az ódon folyosókat. A Locke mesterkovácsok készítik, és őrzik azokat a lehetetlen kulcsokat, amelyekkel csodákra nyíló kapuk ugyanúgy nyithatók, mint a kimondhatatlan gonoszság lakatjai.

Chamberlin Locke és összetartó családja a XX. század elején kíváncsian és optimistán tekint a jövőbe. Hamar elszabadul azonban a sötétség: kitör az első világháború és végigsöpör a világon, a Locke-oknak pedig dönteniük kell, vállalnak-e szerepet a világégésben, és ha igen, mifélét? Bezárkóznak és igyekeznek tudomást sem venni róla, vagy a hatalmas kulcsokkal a kezükben alászállnak a csataterekre, pusztulást és rettegést szórva az ellenségre?

A döntésen áll vagy bukik a Locke-család sorsa és az, hogy további életük álom vagy pokolbéli rémálom lesz-e.

Szerintem: 

Mivel nagyon szerettem a Kulcsházat, a családot és a kulcsokat, én

örömmel vettem, hogy visszatérhettünk ebbe a világba. Az meg pláne dob rajta, hogy helyet kapott benne Sandman, a Halál és Lucifer Morningstar is. Az a sorozat egy másik nagy kedvenc, és ötletesen sikerült a kettőt összehozni.

De előre szaladtam. Tágul egyet a Locke & Key univerzum. A 20. század elejére megyünk vissza, ahol 6 fős Locke család él a házban. 4 gyerek: 2 fiú és 2 lány, meg a szüleik. Az ő kalandjaikat követhetjük a kulcsokkal – kicsit antológia jellegű is, mert nem függenek össze a történések, kettőt leszámítva – Jack halála, majd a testvére elmegy érte a Pokolba.
Változatos, nagyon ötletes, és akaratlanul is arra tudtam csak gondolni, hogy mennyi történet és mennyi kulcs lehet még. Bőven lehetnének még további kulcsok, családtagok, történetek.

Talán az tetszett legjobban, hogy mennyi kulcs bukkan itt fel és milyen rutinosan használják őket. Vannak természetesen ismerős kulcsok is, mint az Árnyak kulcsa, de a többség olyan, amit eddig még nem láthattunk. Megrajzolva is ötletesen vannak, amire pedig képesek, elad egy-egy fejezetet. Az egyik kedvencem a postaládáé, de a babaházat is bírtam.

Könnyen megszerettem a szereplőket: a családtagok elég mások is, hogy könnyen kedvencet lehessen választani. A modern anya, az álmodozó apa, és a gyerekek a maguk kis egyedi vonásaival. Jack volt a kedvencem, nem is voltam boldog, hogy megöli magát a Titanicon. Végig vártam, hogy visszahozzák valahogy, mint Bode-ot, de nem ez történt. De azt is megállapítottam, hogy Locke-nak lenni azért átok is. Itt is bőven van tragédia, ahogy a múltban és a leszármazottaknak is kijut belőle.

Mondjuk, most is van valami, amin megakadtam. Itt a kulcsokat bárki használhatja, a szülők és idegenek, mint a német katona is. Nincs még meg az a szabály, hogy 18 éven felül felejteni kezdenek. Vagyis, van egy történet, ami elmesélésre vár: ki hozta ezt a szabályt és mikképpen tartatja be?

A rajzok stílusa passzol a korábbiakhoz, talán most az emberi alakok is sikerültebbek. Egyedül az anya, akivel annyi problémám volt, hogy az elején simán a lányok nővérének néztem volna, valahogy nem tűnt idősebbnek náluk. Viszont a kulcsok, a ház, Sandman, Halál és Lucifer bőven kárpótoltak.

Van horror elem, van tartam és sok kaland is benne. Nem tudok mást mondani, mint szívesen olvasnék még több Locke & Key történetet.