Mágikus, varázsháborús, kalandos, testvéres, küldetéses.

Tara nem boldog tőle, hogy megint költöznie kell és újrakezdeni egy másik városban és iskolában. Az öccse, Benny sokkal lelkesebb. Főleg, amikor felfedezi, hogy az új házukban egy szellem kísért. Tara eleinte nem hisz neki, de aztán ő is találkozik a férfival, aki a segítségüket kéri. Így keverednek bele a varázsvilág történéseibe, hiszen házuk megmérgezett lakója egy gyógyító, aki a varázsvilág háborújában fontos szerepet tölt be. Mindkét oldal a két gyereket kutatja, hiszen egy jóslat szerint fontos szerepük lesz a világ sorsának alakulásában. Tara körül két fiú tűnik fel, Riel és Oz. Az egyik a vesztére tör, a másik védelmezné. A lánynak mindent kockára kell tennie, hogy segítsen a gonosz boszorkányok ellen.

Nem mintha magas elvárásaim lettek volna, de még azok sem teljesültek. Nekem nagyon nem tetszett ez a kötet, és nem is tudom jó szívvel ajánlani. Úgyhogy, most átmegyek kritikusba, és kicsit csámcsogok a regény teteme felett.

Kezdjük máris a cselekménnyel! Ami a nagyon tipikus zsánerekből építkezik. Költöző kamaszlány, akinek az oldalán feltűnik a helyes srác is, és nagyon hamar belekeveredik egy vészhelyzetbe, ahol neki kell a világmentő szerepét felvállalni. Ok, a zsánerkövetéstől még lehetne jó. De nem éreztem egyedinek a történetet, egy ponton már azt figyelgettem, melyik elem miből ismerős. Többek közt nagyon gyakran eszembe jutott a Harry Potter és Brandon Sanderson Ködszerzet világa is. Az a kút, amiből mágiát kaphatsz – nagyon Sanderson.

A cselekményvezetés meg kapkodós és zsúfolt. Mindig is azokat a regényeket szerettem, amelyben pörögnek az események, de itt szabályosan egymásra vannak dobálva az események. Még véget sem ért az egyik, a szereplők már nyakig vannak egy másik akcióban, ráadásul a múltból is jön egy-két flashback, nehogy unatkozzunk. Egyszerűen nincs idő semmit megemészteni, és semmi nem is kap a sokaság miatt hangsúlyt. Elveszik a feszültség, ami nélkül unalmas a kötet.

A stílusa ennek megfelelően szintén ömlesztett. Végig azt éreztem, hogy csak rohanunk. Nincs élvezetes mesélés, annyi mindent el akar mondani a szerző. A világát is úgy építi fel, hogy ömleszti a történelmet és az eseményeket, nem hangulatot teremt. Így hiába minden ötlet, vagy más fantasy történetből ismerős elem, nem tud behúzni ebbe a varázsvilágba.

Amit viszont díjaztam, de lehet, ha születik folytatás, ezt vissza kell vonnom, legalább a szerelmi háromszögtől és a nyálazástól meg lettünk kímélve. Amikor a történet elején Riel és Oz is feltűnt Tara körül, már előre rosszul voltam a lehetséges szerelmi kavarásoktól, de nincs ilyesmi a kötetben. Néha éreztem minimális utalást valamire Oz és Tara között, de ezt szinte a sorok közül olvastam is – nekem több nem is hiányzott.

Ha már a szereplők, mindenki nagyon YA kompatibilis. A jók bántóan tökéletesek, a rosszak meg értelmetlenül gonoszak. Miért lett Drewin ilyen rosszfiú? Csak. Mert hatalmat akar. Mondhatom, a legtöbb Marvel rosszfiú is több dimenziót felvonultat, pedig a filmjeik legfőbb kritikája a tipikus rosszfiúk.

Nekem tanulság se volt benne, nem mintha annyira kerestem volna.

Összefoglalva nekem nem tetszett ez a regény, még a borító benne a legjobb.

Webb: Az utolsó - Mint fantasy YA: 40% van benne ötlet, de sok kölcsönzés. Zsúfolt, sok tipikus szereplővel.

Szubjektíven: 30% minden túl ismerős és túlpörgetett – a kevesebb több lett volna.