Szerelmes, betegséggel szembenézős, múlt démonait megidézős.

Jessica a barátnőjével a vidámparkban szórakozik, amikor három fiú melléjük szegődik. Ketten olyan helyesek, hogy akár poszteren is megállnák a helyük. És a szőke szépfiú Jess mellett marad, még számot is cserélnek. De Danny nem hívja a lányt, véletlenül futnak össze hetekkel később. Van benne valami, amiért a lány jobban meg akarja ismerni, így ad neki egy újabb esélyt. Még akkor is, ha több furcsaság is van vele kapcsolatban: modell, aki egy lánnyal osztja meg a lakását. Egy egykori prostituálttal. Súlyos sebei vannak, és a múltjáról olyan titkai, melyek szinte összezúzzák őt magát és a kapcsolatukat is. De ez még nem minden: Danny otthonról nem csak lelki sebeket hozott. Egy olyan betegséget is, mely egyet jelent a halálos ítéletével. Jess szereti, kész kitartani mellette, bármi is jön.

Biztos írtam már, hogy szerintem vannak olyan bűnök, amelyekért a halál, egy esetleges pokol sem tűnik elegendő büntetésnek. Ennek a regénynek a kapcsán az járt a fejembe, hogy a regényben szereplő Danny és Tina apjának milyen büntetést tartanak elegendőnek. A halál édeskevés lenne. Ők azok, akik megérdemelnék, hogy Jigsaw szórakozzon velük, a semminél több eséllyel az életben maradásra.

Bocs, tudom, a regényről kellene írnom, de most nehezemre esik. Mert a helyzet az, hogy mint irodalmi alkotás, nem voltam elragadtatva a regénytől. Ahogy a végén Koch írja is, ezek az események megtörténtek vele, és terápiás céllal vágott bele a történtek regénybe foglalásába. És ezt nagyon érezni is benne végig, ami nem tett jót a kötetnek, mint szórakoztató, vagy mint irodalmi alkotásnak.

Folyamatosan dupla szűrőn át látjuk az eseményeket. Alapvetően Jessica Koch huszonéves énje a narrátor, aki éppen benne van az események sűrűjében. De sűrűn ott van a mai Jessica is mögötte, aki már távolságból, feldolgozásból közelít az eseményekhez. Neki annyira személyes ez a történet, hogy attól nehéz azonosulni a karakterével, aki a főszereplő és az elbeszélő is egyben.

A cselekmény is nagyon kevés, hiszen a fentiekből is kitalálhattátok, nem az a lényeges, hogy mi történt. Hanem, ez hogy hatott az emberekre, és hogy lehet velük szembenézni most. Nekem alapvetően jobban bejönnek az olyan történetek, melyekben egy eseménysor is van, nem csak minimál történés rengeteg érzelemmel.

Igaz, ennek a minimális eseménysornak megvan az előnye, hogy nincs nyálas szerelmi rész. Meglepőnek is találtam az elején, hogy a szerelemre is távolról tekintünk, az érzelmek megragadása is nagyon tárgyilagos. Távolság van, nem szenvedély.

De Danny és Tina történetei, azok még ezen a szűrőn átmenve is annyira borzalmasak, hogy belém vájták a körmük. A szülő, aki bántalmazza a gyermekét – egy apa, aki a fizikai erőszakon túl még meg is erőszakolja a kisgyerekét – külön poklot érdemelne. Az, ahogy a szereplők küzdeni próbálnak a lelki traumákkal, a kapott betegségekkel – ez megint felfoghatatlan, amikor a szülő fertőzi meg HIV-vel a gyerekét – a regény értékes része, de roppant felkavarónak is találtam. Rám ez hatott a kötetből és még emésztem is.

Szerelmesnek indul, nagyon más lesz, kár, hogy ennyire terápiás napló jellegű az eredmény.

Koch: Közel a horizonthoz - Mint new adult: 60% szerelmes is, de inkább a drámán van a hangsúly. Erőteljes feldolgozás.

Szubjektíven: 30% tipikus kezdetét nem bírtam, a dráma azért üt, ha aránytalan is.