Fülszöveg: 

Mara, ​Sadie és Hannah elsősorban barátnők és főleg kutatók. Bár tudományterületük a világ más-más szegletébe szólítja őket, mindhárman egyetértenek az egyetemes igazsággal: az ellentétek vonzzák, a riválisok pedig tűzbe hozzák egymást…

Egy FEDÉL ALATT
Környezetmérnökként Mara mindent tud az ökoszisztémák érzékeny egyensúlyáról: egyensúlyra van hozzájuk szükség. És hogy senki ne nyúljon a termosztáthoz. És senki ne lopja el a másik kajáját. Valamint más szabályokra is, amikről Liamnek, a lakótársának és egyben alávaló, nagy olajcégnél dolgozó jogásznak fogalma sincs.

Két EMELET KÖZÖTT
Mérnökként logikusan gondolkodva Sadie tudja, hogy elvileg hidakat kellene építenie. Viszont a STEM tudományos világában dolgozó nőként azt is tudja, hogy a körülmények változhatnak, és amikor az ember órákra bent ragad egy parányi New York-i liftben azzal a férfival, aki összetörte a szívét, joga van porig égetni azt az izmos, szőke hidat.

FagyPONT ALATT
Ian sok minden Hannah számára: gonosztevő, aki megpróbálta megvétózni az expedícióját, és tönkretenni a karrierjét; istenien szörnyű álmainak főszereplője… de hős sosem volt. Fagyos szíve azonban felolvad, amikor sebesülten és elhagyatottan fekszik az Északi-sark egyik távoli kutatóállomásán, és csak régi riválisa hajlandó elindulni a veszélyes mentőakcióra.

Szerintem: 

Hazelwood egy trilógiát beletett egy kötetbe – tudom is értékelni, hogy

nem húzta el 3 darab 300-400 oldalas kötetbe, hanem így egyben nyújtott egy koncentráltabb élményt.

A kötet egy barátnői kör tagjainak szerelemre találást meséli el. Mara a kényszerből lakótársában, Sadie a liftben megismert szépfiúval, Hannah pedig egy korábbi románcának felújításában találja meg az igazit. Mindegyik hoz egy-egy klisét, mindegyik saját lábán is megáll. Ugyanakkor össze vannak kötve, mert a lányok emlegetik a barátnőiket, közben telefonálnak egymásnak. Így nem kell jelen lenniük, alig szerepelnek egymás történeteiben, de a kohézió megvan.

Mivel nem egy hosszabb regény, koncentráltabb egy-egy történet is. A cselekmény ugyan nem újszerű, nincs benne semmi meglepetés, de jó tempóban van elmesélve. Nincs sok üres rész, érzelmekben leképezi a hosszabb románcok világát. Megvan a kezdeti ellenszenv/elemi vonzalom, a kapcsolat alakulása, bonyodalom és a várható zárás. Mindegyik cselekményében más, ugyanakkor mégis egyezik. Mert ugyanazokat az elemeket használja, ugyanaz a szerkezetük.

Hazelwood védjegye az egyetemi környezet, a tudós szereplők. Ez megvan most is, bár nem érzem fontosnak, hogy ez a szakmájuk. Talán Ian és Hannah történetében van csak szerepe, hogy mivel foglalkoznak. A másik kettőben bármilyen más területen is dolgozhattak volna a szereplők.
Ennek ellenére ad neki egy pluszt, hogy a nők is okosak, képzettek, tudományos pályán vannak. Pozitív mintát ad az olvasóknak, bár ez nem annyira tiniknek szól, akik még pályaválasztás előtt állnak. Ez inkább new adult.

De, ha már felhoztam a szereplőket. Mindegyik lány más karakter, és Hazelwood mer nekik gyarlóságokat adni. Lehetnek éretlenek, kihívóak is, hibáznak vagy nem bíznak magukban. Így könnyebb velük azonosulni.
A férfiak inkább álompasik mellettük. Ők kevesebbet is szerepelnek, kisebb a szerepük. A lányok belső világa, érzelmei és döntései vannak a középpontban.

A konfliktus meg minden esetben romantikus. Már, ha ezt lehet annak nevezni. Mert annyi a lényeg, hogy miképpen jönnek össze. Nem ellenfelek, csak egymásra kell találniuk. A félreértéseket tisztázni.

Ugyanabban a stílusban vannak elbeszélve. A szereplők nem lettek beszédükben egyediek, így egymás mellett nem bántam volna, ha egyedibbek. Érzelmes, helyenként humoros, csajos.

Ami még ugyanaz: az elbeszélésidő. A jelen a tetőpont, ahol eldől, lesz-e happy end, a konfliktus fel lesz-e oldva. Visszaemlékezések során pedig megtudjuk, hogy jutottak el erre a pontra.

Ugyanaz a történet erotikus vonala is. Minden párt ágyban is látunk, nekem ez ki is maradhatott volna. Pláne, hogy minden párban az egyik fél – ha nem is deviáns –, de van valamiféle szexuális zavara. 3-ból 3? Az már zavaró.

Összességében van benne ötlet, de nem szerettem. Az első sztorit még szerettem, de a sok azonosság miatt a másodikon már morogtam. A harmadikat meg untam is. A tényleges cselekmény más, és mégis ugyanolyan a három történet.